Őszi családi hétvége 2017- 2024.
Őszi családi hétvége 2024. Parádfürdőn
2024. szeptember 6-7-8-án rendezte meg a Transzplantációs Alapítvány ez évi családi hétvégéjét, melynek helyszínéül immár ötödik alkalommal választották Parádfürdőt. Mind az öt alkalommal engem kértek fel néhány programjuk szervezésére, lebonyolítására.
Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy ismét részese lehettem ennek a csodás közösségnek, mely olyan, mint egy nagy család. Az elmúlt alkalmak óta voltak új résztvevők, s voltak néhányan, akiket már ismertem. A csapat egyik része a déli sípályán gyalogolt fel Kékestetőre Lendvai Anna, tüdőtranszplantált társuk emlékére, 68 fővel pedig bevettük az Ilona-völgyet. 15 autóra kértem behajtási engedélyt, mert kérés volt, hogy a vízeséshez a túra ne legyen több 5 km-nél. Az autókonvoj a
Várbükki-elágazónál parkolt, ahonnan gyalog indultunk a vízesés felé. A völgy minden évszakban más arcát mutatja, és van, hogy máshol kell átkelni a patakon. Az út járható volt, és gyerek, fiatal és idős ember is eljutott Magyarország legmagasabban fekvő természetes vízeséséhez, mely közel 10 méterről zuhan alá. A vadregényes táj mindig magával ragadja az embereket, s a vízesésnél megpihentünk egy kicsit. Voltak, akik felmásztak a vízesés tetejére, voltak, akik a vízesés elé másztak fel, s voltak, akik megpihentek egy-egy farönkön. A tanösvény néhány helyszínét autókból látták, de néhányat a Tegyünk Parád Kincseiért közösség tábláit olvasva fel is kerestünk. Mostanában már ritkán vezetek túrát, de mindig csodálattal tölt el, hogy milyen sokan részt vesznek egy szervezett programon. Nem tudom, hogy az egyes családokban kik a szervátültetettek, de mindenki vidám, életteli, türelmes volt. Akiket műtöttek, azokat is nagy élni akarás jellemzi. Emlékszem, hogy 2016-ban, egy friss szívműtött hölgy is jött a túrámra, akinek még kilátszott a ragasztás a mellkasán, és végigcsinálta a túrát. Nagy tiszteletem azoknak a szülőknek is, akik a gyerekeik donorjai voltak, s bár fél vesével élnek tovább, de a gyerekeik is közöttük élnek.
Csodás időben, a természet ölén járva bízom benne, hogy mindenkinek maradandó élményt szerzett ez a kis túra akkor is, ha már korábban jártak ott.
Köszönöm, hogy ismét részese lehettem ennek a különleges „családnak”, s remélem, hogy találkozunk jövőre is!
Béres Magdi
2023.
Őszi hétvége – először az alapítvánnyal
2023.09.15. a dátum, melyet nagy-nagy várakozás és izgalom övezett, hiszen először vehettünk részt a Transzplantációs Alapítvány által szervezett őszi, kirándulós hétvégén. Legkisebb lányunk, Elena, hat évvel ezelőtt kapott új májszegmenset. Azóta figyelemmel kísérjük az Alapítvány tevékenységét. Elena szeptemberben kezdte az iskolát, ezért úgy gondoltuk, megérett arra is, hogy a sorstársaival töltsön egy kis időt.
A hosszú út során a kocsiban egyre inkább eluralkodott rajtam a félelem. Új emberek, nem ismerünk senkit, mi lesz, ha nagyon kívülállóként fogjuk érezni magunkat? Amint megérkeztünk, máris tudtam, hogy az aggodalmam felesleges volt. Vidám tekintetek, csillogó szemek és barátságos mosoly fogadott bennünket. Mindenkinek volt egy kedves megjegyzése, kérdése felénk, nyitottak voltak és befogadók. A helyszín, a Hotel Vécsecity is teljesen ámulatba ejtett bennünket. Mi egy tetőtéri apartmanban lettünk elhelyezve, melynek kialakítása teljesen egyedülálló, a tengerparti díszletekre emlékeztető, horvátországi sétálóutcák hangulatát keltő tavernákkal és galériás szobákkal, melyekben öten kényelmesen elfértünk. A nagylányainkat nem könnyű lenyűgözni, de a szobával sikerült. Mindez keveredik a régi vadászkastély sajátos hangulatával, antik bútoraival. A svédasztalos vacsora és reggeli mindig bőséges és minden igényt kielégítő volt, a személyzet barátságos és segítőkész. Az ott dolgozók jóindulatát fejezte ki az estére rendezett meglepetés tűzijáték is.
Az első közös program pénteken este a köszöntő volt, ahol velünk együtt három újonnan csatlakozott család mutatkozott be, Bagi Barbinak köszönhetően pedig mi is betekintést kaptunk a nyári tábor és farsang emlékeibe. Az este folyamán több vidám társasághoz is csatlakoztunk, kaptunk nagyon finom házi süteményt és egyéb hazai finomságokat.
A szombat a kirándulásról szólt. Nekünk már a honvédségi buszok látványa is élménynek számított, utazni rajtuk csak hab volt a tortán. Kis sétával értünk fel Regéc várába, ahol az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a város polgármestere volt az idegenvezetőnk. A vár szép, a panoráma gyönyörű volt. A megfáradt kirándulók pizzával csillapíthatták éhségüket a vár lábánál.
A következő programunk helyszíne Vizsoly, a Mézmúzeum. Édesapám méhész, de bátran állíthatom, hogy még számomra is sok újdonságot tartogatott az interaktív kiállítás. A bátrabbak méhészkalapban a fejükön, testközelből csodálhatták meg a méhek munkáját.
Kellemesen elfáradva, hiányérzet nélkül indultunk vissza a hotelba, a vacsora előtt pedig még kiélveztük a szállásunk wellness részlegét. Elena csodálkozva állapította meg, hogy itt nem csak neki van heg a hasán, hanem sok gyereknek, így bátran felvette a két részes fürdőruháját is.
Vacsora után a felnőttek egy rendhagyó borkóstolón vehettek részt, míg a gyerekek a tini diszkóban bulizhattak.
Vasárnap sokan átmentünk Kassára, ahol az Állatkertet és a Dínó Parkot néztük meg. Szuper családi program volt 3D mozival, interaktív feladatokkal, érdekes állatokkal.
Hatalmas köszönet a szervezőknek, akik folyamatosan azon munkálkodnak, hogy tartalmas programokkal töltsék meg a közös hétvégéket. Kicsik és nagyok elégedetten, feltöltődve utaztak haza. Hogy jövünk-e legközelebb? Ez nem is kérdés. Hat évvel ezelőtt megvívtuk életünk nagy csatáját és győztünk. Azóta teljes életet élünk, sok mindent átértékeltünk, optimista hozzáállással mindenben a jót keressük és örülünk a legnagyobb kincsünknek, az egészségünknek és egymásnak. Ezen hitvallásunkban erősítettek meg bennünket a többiek, hiszen ki értene meg minket jobban, mint a sorstársaink. Itt már egy igazi, nagy családról beszélhetünk, akik a legbensőbb érzéseinket is megértik, hiszen ők is átélték.
Köszönjük Nektek a befogadást, megerősítést. Nagyon jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül.
Dánielné Berják Zsanett
Őszi családi hétvége Hernádvécsén 2022-ben.
A szervátültetett gyerekek és családjuk számára rendezett őszi hétvégét idén BAZ Megyében, a Hotel Vécsecity-ben rendeztük. A hely és a hangulat káprázatos volt. Köszönjük, Ignáczné Brunclik Edina segítségét ennek a csodahelynek a felfedezésében!
Szombaton Hernádvécséről két bérelt busszal látogattunk el Boldogkőváraljára, ahol megtekintettük a várat és a lovagi tornát. Köszönjük Boldogkőváralja polgármesterének és képviselő testületének, hogy vendégül láttak minket a várlátogatásra!
Boldogkő Vára megmászása és a lovagi torna megtekintése után a gyerekek nagyon élvezték a mesterségek bemutatását, kipróbálását, a szülők pedig a kirakódó vásárt, pálinkakóstolót.
Ebéd előtt/közben megnéztük a különleges Boldogkő-Látványpicét, köszönjük az érdekes látványt és vezetést!
Mindezek után jól esett az ebéd a Terra Boldogkő by Anyukám Mondta étteremben. Nemcsak a finom ebédet (sonkás és margherita pizza vegyesen, házi bodzaszörp, panna cotta piros gyümölccsel), hanem a szíves vendéglátást, gondoskodást is köszönjük!
A szeptemberi családi hétvége nemcsak a gyerekek felhőtlen szórakozását biztosítja, hanem kikapcsolódás a szülőknek is. Köszönjük Vincze Balázsnak és Nagy Tóninak a péntek esti gitárkíséretet a nótázáshoz. A telefonok csak azért vannak kézben, hogy a dalok szövegét onnan nézzék azok, akik nem ismerték. A szombat esti pálinkakóstolót köszönjük a Szónoczki családnak! Ezúttal különféle erdei gyümölcsökből készült pálinkákkal bűvölték el a társaságot. Becsületkassza felállítását javasolták és az abban összegyűlt pénzt az alapítványnak ajánlották fel. Az összegyűlt 144.000 Ft-ot köszönjük szépen!
Köszönjük a fotókat Zákány Zitának!
Őszi Családi hétvége 2021.- Visegrád
Szervátültetett és szervre váró gyerekek, testvéreik és szüleik 5 csodálatos napot töltöttek a Visegrád Hotelban. (164 fő)
Programjaink:
hajókáztunk Esztergomba, idegenvezetéssel meglátogattuk a bazilikát, felmásztunk a Fellegvárba, a Salamon toronynál lovagi tornát nézhettünk és kipróbálhattuk a harci eszközöket, a kicsik a történelmi játszóteret ostromolták meg, a nagyobbak a Királyi palotát csodálhatták meg, boboztunk, karaokéztunk, gitárjátékkal csapatot építettünk, verset mondtunk és keringőztünk Börcsök Enikő emlékére, jókat ettünk és wellneszeztünk.
Egy család (a sok közül) köszönete:
Kedves Zsuzsa néni, kedves Lilla,
szeretnénk megköszönni, hogy részt vehettünk a visegrádi hétvégén. Nagyszerűen éreztük magunkat, Milos tele van élményekkel, az emeletes buszon utazást azt hiszem mostanában nem tudjuk felülmúlni. 🙂Reméljük a jövőben is lehetőségünk nyílik majd a közös programokon részt venni, és egyre több családdal, gyerekkel közelebbi ismeretséget kötni.
Még egyszer köszönjük szépen ezt a nagyszerű programot.
Üdvözlettel:
Milos, Dani, Mira
Galéria >>
Őszi Családi Hétvége 2019 ben is, ismét a Mátrában - Parádfürdő, Erzsébet Park Hotel
A fene vigye az utolsó napokat! Ilyenkor már minden más…
A nap sugaraival cirógatva ébreszt és fülünkbe súgja, hogy indulnunk kell. A reggeli szellő is a búcsúzás illatát hozza, a Balaton hullámai pedig ritmusosan integetnek. Az ágy is hamarabb kidob magából (a csudába, de tényleg 😊) jelzi, hogy itt az idő, valóban mennünk kell. OK, ha ez van, akkor nincs mit tenni, gyors pakolás, gyors reggeli, gyorsan eltelő délelőtt, gyors fürdés, gyorsan kihasznált utolsó órák, gyors ebéd és indulunk haza … és lelassul minden, kicsit megüresedik a lelkünk, pedig az eltelt 1 hétben csordultig töltődtünk.
De újra fel kell venni a tempót, mint mindig, és hazafelé már azon jár az eszünk, hogy mikor találkozunk újra. Tudjuk, hogy ha csak egy rövidke napra is, de Mogyoródon hamarosan ismét látjuk egymást és lesz alkalmunk újra egy kis beszélgetésre. De sajnos ez is véget ér hamar, túlságosan hamar. Ahogy hazaindulunk, már tudjuk, hogy nem kell sokat várnunk és egy egész hétvégét tölthetünk együtt.
Szóval mindig van egy „utolsó nap”, de egy dolog miatt kell ez az „utolsó nap”! Mert ilyenkor már tudjuk, hogy nemsokára újra találkozunk és az „utolsó napon” már a következő találkozást tervezgetjük! Olyan jó, hogy mindig van mire várni!
Az őszi hétvége olyan, amire nagyon, de nagyon jó várni és készülni.
Eltelt egy hét a tanévből, szerencsére mindenki túlélte és végre elérkezett az idő, hogy elinduljunk Parádra a tanévkezdés „hosszadalmas és fárasztó” első hetét kipihenni. Útközben azon gondolkodtunk, hogy ki lesz ott, ki tud eljönni, kinek lehet más programja.
Bárhová is visz minket a mi Zsuzsánk, mindig olyan mintha otthonról mennénk ... haza.
Általában vannak új arcok is, de úgy gondolom, ebbe a társaságba, családba nem nehéz beilleszkedni.
A péntek délutáni érkezést követően egy kis játék és beszélgetés után (nyilván mi felnőttek játszottunk a gyerekek pedig komolyabbnál komolyabb témákat feldolgozva beszélgetek 😉) már készültünk is a vacsira. A szállodában nagyon jól főznek, kicsik-nagyok, ínyencek és a csak müzlit szeretők is mindig találnak valami fogukra valót. Telehassal a nyári táborról készült videót újranézni nagyon szórakoztató! Igazából ezt a nap bármely szakára ajánlom, akár evés előtt vagyunk, akár már jóllaktunk. Ezután „szigorúan” ámde kedvesen (csakis a mi érdekünkben) Zsuzsanénink fellövi mindenkinek a pizsit, mert másnap túrázunk, és ne nyűgösködjön senki azért, mert keveset aludt. Idén 3 túralehetőségből választhattunk. Hosszú ill. rövid túra és a Lendvai Anna Emléktúra. Minden elismerésem azoké, akik a hosszú túrát teljesítették, egyszer (ha nagy leszek … ja nem én, hanem a gyerekeim), mi is nekivágunk! De természetesen a rövid túrázók előtt is megemelem a kalapom!
Mi a Lendvai Anna Emléktúrát választottuk és „fölsiklottunk” a Kékes déli sípályáján Fefével, Anna férjével együtt. Nem volt könnyű „siklás” ez sem! Személy szerint én nagyon örülök, hogy részt vettünk ezen és jó volt látni, ahogy az emberek egymás után sorban érnek föl a tetőre és nagyon jó volt látni azt is, hogy Fefe újra teljesítette, amit az Ő Annája elkezdett, és nagyon sok ember szereti és támogatja ebben.
Mindenkire nagyon-nagyon büszke vagyok! Hadd ragadjam itt meg az alkalmat, hogy megdicsérjem az én Pupákomat, mert a mi CsubiLevink érkezett elsőnek a tetőre a transzplantáltak közül!!! Apukája elég gyors tempót diktált neki, de hihetetlen ügyesek voltak. Lucánkat se felejtsük ki, mert azon a lejtőn fölfelé, ahol mi felnőttek már örültünk, hogy visz még a lábunk és a felénél kifulladtunk, Lucának és az ő Gergőjének halaszthatatlanul fontos megbeszélni valójuk volt végig az úton! De megállás nélkül, ja és persze oda-vissza mozogtak. Nem tudom, minek kell előre szaladni fölfelé … és ha már előre szaladt, akkor minek jön vissza lefelé … hogy újra felmehessen. És ezt a túra közben többször!!! Irigylésre méltó teljesítmény ez is! 😃
Ezért úgy gondolom, hogy délután megérdemelten pihenhetett mindenki a szobában, áztathatta magát a wellnessben, vagy hát ööö, hogy is mondjam dobálhatta, lökdöshette a többieket az vízbe az élménymedencében. Nyilván megint a felnőttekről beszélek … gyerekek nem csinálnak ilyet. Dehogyis. Szerintem ekkora létszám még nem volt egyszerre abban az élménymedencében és valószínűleg ennyi víz sem a medence körül! De jó volt nézni őket, mert az látszott, hogy vigyáznak is közben egymásra és felhőtlenül jól érzik magukat.
Aztán a fürdés után készülődtünk a vacsorára és már megint jött az ismerős: éhes vagyok! van „itthon” valami rágcsa mert nem bírom ki a vacsiig! – című epizód. Igen, jól gondoljátok, ezt is legtöbbször a férjemtől szoktam hallani! 😉 Persze nyilván a 15-20 perc már végeláthatatlanul hosszú és egyértelmű, hogy tömjük tele magunkat ropival, chipsszel, ami van a táskában. Naná, hogy megint csakis mi felnőttek 😉, ááá a gyerekek nem is szeretik a rágcsát és soha nem éheznek meg rendes evés előtt!
Vacsora után megint pizsifellövés és egy kiadós alvás …. Ja, NEM!!! A bowlingpálya. a billiárd- és csocsó asztalok, a bár és a zenész, valahogy csalogatnak és azt érzékeltetik, hogy nem lesz itt alvás. Legalábbis este 8-kor még nem! Meg még 9-kor sem, sőt … na jó, nem számolok egyesével, szóval kb. éjfél - 1 óráig még biztosan nem. Aztán lassacskán mindenki kezdi érezni a túrák, a vacsora és a finom borok hatását és apránként elcsendesedik a szálloda.
Végül megint itt egy utolsó nap, a gyors pakolással, gyors reggelivel, de ez most azért nem zárul le olyan gyorsan, mert a mi örökmozgó Zsuzsanénink mindig kitalál valamit az utolsó napra is!
A libegőzés egy tuti program, pláne ha valaki tériszonyos és fél a magasban! „Annak kifejezettem ajánlom!” 😉 Én az vagyok, eléggé … de persze kíváncsi is, úgyhogy Lucám apró kezeit szorítva felszálltam! 😃 Ültem már libegőn, de huhhh, ez azért magas volt! Viszont gyönyörű és egy idő után már nem is volt olyan ijesztő. (Ez kb a visszaút utolsó métereire volt jellemző! 😃) Na jó nem, mert tényleg csudijó program volt.
Mindent összevetve ismét egy fárasztó, de élménydús és csodás hétvégét kaptunk.
Köszönjük, Transzplantációs Alapítvány és nem lehet elégszer megköszönni, hogy Te vagy nekünk ZSUZSANÉNI!!!
u.i.: Azért hétfőn ébredés után a combomat egyáltalán csak megmozdítani is erős kihívás volt …. régen éreztem ilyet! Viszont jó hír, hogy valahol még vannak izmaim, mert tudnak fájni!!! De nagyoooon!
Jó ... szerintem a hosszú túra még várat magára! 😉
Csubákné Bajnok Heni
Galéria>>
Őszi családi hétvége 2018.
Szokásos őszi családi hétvégénket immár harmadszor a Mátrában, a parádfürdői Erzsébet Park Hotelban rendeztük. Errefelé annyi a csodálatos kirándulási lehetőség, látnivaló, hogy valószínűleg még jövőre is ide jövünk! Szombaton a csapat egy kisebb része a Kékest mászta meg (30 fő) Papp Zoltán túravezetővel, a nagyobb része (110 fő) a Kisnánai várat látogatta meg Béres Magdi vezetésével, aki már harmadik alkalommal kalauzolja csapatunkat a Mátra legérdekesebb látnivalóihoz. A kisnánai várban 3D filmvetítés mutatta be a vár történetét és a Nánai-Sólymos Vitézek szervezésében zoknicsatát vívtak a "török" és "magyar" csapatok, majd boszorkány-vetélkedőn vett részt néhány bátor hölgy, leányzó. Ebédre kiváló pizzát hoztak a kisnánai PizzaFalóból, amit a vár mellett felállított sátorban ettünk meg, illetve a sok-sok doboz maradékot elvittük, így a késő éjszakáig fennmaradó mulatózók is abból eszegethettek. Vasárnap a Sástói Oxygén Adrenalin Parkban bobozhattak és egyéb bátorságpróbákon vehettek részt a gyerekek. (függőhídon végigmenni, sőt voltak, akik a bungee jumpingot is kipróbálták!)
Képek a galériában
Galéria >>
