Az utolsó napon a hotel felfedezése következett, ami egyszerre varázsolt el mintha egy XVIII. századi barokk kastélyban sétálnék, ugyanakkor a felső részén egy Adriai tengerparti városka hangulatával, a modern szolgáltatásokkal minden volt csak nem egyhangú. Nagyon tetszett, hogy a szinte már múzeumi környezet mégis olyan meghitt, családias hangulatot árasztott, ahol bármikor belehuppanhattunk egy neobarokk fotelba és leemelhettünk egy könyvet a polcról csak úgy kedvtelve olvasgatva. Mosolyogtam, amikor Kántor Laci és Szónoczki István a sakktáblán mérték össze tudásukat és őszintén el tudtam volna tölteni órákat a folyosókon és termekben bolyongva. Utána érdeklődtem a bagoly-mánia történetének, miszerint a 2007-es kastély felújításakor egy bagoly család húzódott meg a romos épületben és az ő tiszteletükre gyűjtöttek és helyeztek el egyre váratlanabb helyeken bagoly motívumokat a szálloda tulajdonosai.