Október 12-én tizenharmadik alkalommal szerveztünk Magyarországon világnapi rendezvényt. Rendezvényünk célja tiszteletadás a donoroknak és családtagjaiknak, illetve szolidaritás a szervátültetésre váró betegek iránt. A transzplantáltak köszönetüket fejezik ki a szervátültetés lehetőségét megteremtő (donorjelentő), valamint a transzplantációt és az utógondozást végző egészségügyi dolgozóknak.
A Világnapon belül:
Sport-délelőtt
A már hagyományos délelőtti sporteseményen a szervátültetés területén dolgozó orvosok/ápolók, szervátültetett sportolók és olimpikonok úszóváltója, valamint az MLSZ egykori kiváló válogatott labdarúgói és az MLSZ SE játékosainak részvételével rendezett kispályás mérkőzés azt a célt szolgálja, hogy hozzájáruljon a magyarországi szervdonációval és transzplantációval kapcsolatos tájékozottság növeléséhez a társadalomban, és egyúttal jó lehetőséget nyújt a rendhagyó orvos-„beteg” találkozóra is. A rendezvény védnöke és díjátadója: Dr. Matusovits Andrea, az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatója.
Díjátadó ünnepség
Az ünnepi alkalom kitűnő lehetőséget teremt arra, hogy a Transzplantációs Alapítvány által 2004-ben kezdeményezett, és 2005-ben EüM rendeletbe foglalt (21/2005. (VI. 16.) Pro Vita díjban részesüljenek azok az emberek, akik önzetlen módon szeretteiknek adományozták egyik veséjüket, vagy májuk egy darabját, s ezzel életet mentettek. „Az élet mentésében tanúsított példamutató magatartásért” járó erkölcsi elismerést az Emberi Erőforrások minisztere nevében Dr. Sebestyén Beatrix adta át.
Szt. Kozma és Damján díjat adott át (szimbolikusan, mert nem tudott a Professzor úr részt venni az ünnepségen) a Transzplantációs Alapítvány Dr. Fülesdi Béla egyetemi tanárnak, aki az Egészségügyi Szakmai Kollégium Elnöke, a Debreceni Egyetem- Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék vezetője. A Professzor Úr évtizedek óta aktívan részt vesz az egyik legaktívabb donorjelentő kórház munkájában, a legmagasabb szakmai szinten támogatja és képviseli a szervdonáció ügyét, továbbá szintén évtizedek óta oktatója a szervdonációs célú továbbképzéseknek. A méltatást Dr. Velkey Györgytől, a Beteshda Gyermekkórház főigazgatójától hallhattuk)
A Szervdonációs és Transzplantációs Világnap délutáni díjátadó ünnepsége után sokan gyülekeztek a Mezőgazdasági Múzeum előtt, hogy részt vegyenek az immár hagyományos fáklyás sétán a Hősök terére, a donorok emlékére.
Délelőtt a MOM Sportközpontban olimpikonok, világbajnokok, szervátültetésben résztvevő- és a szervátültetetteket gondozó orvosok, szervátültetett sportolók és testvéreik alkottak 8 váltót. Az esemény védnöke és díjátadója Dr. Matusovits Andrea, az Országos Vérellátó Szolgálat megbízott főigazgatója volt.
Bicskei Bertalan egykori nagykövetünk emlékére Bicskei kupának keresztelt barátságos körmérkőzést játszott három csapat: A Trapik (transzplantáltak), a fantasztikus klasszis MLSZ (főleg Fradi) játékosok és az OVSZ csapata. Díjátadó Bicskei Bertalan özvegye, Anikó volt.
A délutáni Pro Vita díjátadó ünnepség főszereplői, az élő donorok, akik szerettüknek ajándékozták egyik veséjüket, vagy májuk egy darabját. Az elmúlt évben 52 ilyen önfeláldozó ember volt Magyarországon, közülük 35-en jelentek meg családjukkal az ünnepségen. „Az élet mentésében tanúsított példamutató magatartásért” járó erkölcsi elismerést az Emberi Erőforrások miniszterének képviseletében Dr. Gondos Miklós, az ÁEEK Főigazgatója adta át.
2008 óta a Transzplantációs Alapítvány ezen a napon Szent Kozma és Damján díjjal tüntet ki olyan személyt, aki különlegesen sokat tett a szervátültetés érdekében. Idén Dr. Szőnyi László gyermekgyógyász, egyetemi docens kapta a díjat, aki több mint 20 éve megszervezte - és azóta is így működik - a gyógyíthatatlan májbeteg csecsemők transzplantációját Németországban. A díjat az alapítvány kuratóriumi elnöke, Szalamanov Zsuzsa adta át, és három olyan gyermek/fiatal köszöntötte Szőnyi doktort, akik 10, 15 és 20 évvel ezelőtt az ő segítségével válhattak egészségessé.
A nap végén nemcsak szervátültetettek, hanem élő donorok, halott donorok hozzátartozói és a szervátültetéssel egyetértő, azt támogató emberek több százan jöttek el a donorok emlékére szervezett hagyományos fáklyás sétára a Mezőgazdasági Múzeumtól a Hősök terére.
Az idei, tizenegyedik rendezvény is az eddigiekkel hasonlóképpen zajlott, azonban minden rendezvénynél számottevően több résztvevője volt.
A délelőtti Sportnapon a MOM Uszoda és Sportközpontban kiváló olimpikonjaink, csodálatos orvosaink, szervátültetett világbajnokaink és gyermekeik, testvéreik izgalmas úszó váltójával kezdődött a nap. A száraz bemelegítést Kovács István Kokó vezényelte le, majd rajtkőre állt ő is, többi olimpikon társával együtt, úgymint Verrasztó Evelyn, Késely Ajna, Papp Márk, Telegdy Ádám, Marosi Ádám. Güttler Karcsi nagykövetünk ezúttal kivételesen, betegsége miatt csak a medencén kívülről drukkolt. Igazi verseny volt, kitűnő hangulatban! Dr. Drexler Donát, az OVSZ főigazgatója, a rendezvény védnöke adta át az érmeket.
Mint mindig, most is a foci követte az úszást. Ezúttal azonban nemcsak a szervátültetettek és az MLSZ csapata, egykori kiváló válogatott focisták, tisztségviselők, énekes/fociedző - Wukovics László, Wukovics-Páncsics Deján, Rab Tibor, Telek András, Koroknai Tamás, Lipcsei Péter, Horváth László Erik, Dr. Borbély Zoltán, Sipos Jenő, Gudra Tamás, Hevesi Tamás - küzdött egymással, hanem akadt egy harmadik csapat is, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) csapata. A negyedik alkalommal megrendezett Bicskei Bertalan kupa végeredménye: a szervátültetettek csapata került ki győztesen és a gólkirály: a 9 éves Varga Dominik, aki 4 éve él új vesével és májjal. Az érmeket Bicskei Bertalan özvegye és unokája adta át.
2007 óta ezen a napon adják át az előző év élő donorjainak a Pro Vita miniszteri elismerést. Idén 31 ember jelent meg az átadási ünnepségen, többségük az egyik veséjét ajándékozta egy szerettének, két édesanya pedig májának egy szegmensét adta pár hónapos gyermekének. 2008 óta az alapítvány ezen az ünnepségen adja át a Szent Kozma és Damján díjat olyan személynek, aki különösen sokat tett a hazai szervátültetés érdekében. Idén Dr. Asztalos László docens kapta a díjat, aki az Észak-Kelet Magyarországi régióban végzett kiemelkedő munkát sebészként és oktatóként a szervátültetés érdekében.
A Szervdonációs és Transzplantációs Világnap záró programja minden évben az emlékezők fáklyás sétája a Hősök terére. Múlt évben ST.MARTIN csodálatos szaxofon játéka, idén pedig a Ballooning4YOU egy hatalmas szív alakú hőlégballonja várta az odaérkezőket. A több száz fáklyás emlékező - soha ennyien még nem voltak! - és a "lángoló" szív igazi melegséggel, szeretettel töltötte meg a teret.
A napot fáklyás felvonulás és flashmob zárta a Hősök terén. Élő zenei aláfestést nyújtott hozzá St. Martin. Tovább a videóhoz
A WHO 2005-ben nyilvánította Világnappá október második szombatját. Ehhez csatlakozva Magyarországon 2007 óta ünnepeljük együtt szervre várók, szervátültetettek, donorok, donor hozzátartozók, orvosok, nővérek – a Szervdonáció és a Transzplantáció Világnapját, mely lehetőséget ad arra, hogy a szervátültetett emberek hálájukat és tiszteletüket fejezzék ki a szervdonoroknak és családtagjaiknak, valamint szolidaritásukat a szervátültetésre váró betegek és családtagjaik iránt. Ez a nap alkalmat teremt arra is, hogy a szervátültetésen már átesett emberek köszönetüket fejezzék ki a szervátültetés lehetőségét megteremtő (donorjelentő), valamint a transzplantációt és az utógondozást végző egészségügyi dolgozóknak.
A hagyományoknak megfelelően a Transzplantációs Alapítvány Megújított Életekért civil szervezet a Magyar Transzplantációs Társaság, az OVSZ Szervkoordinációs Iroda és a Magyar Szervátültetettek Szövetsége közreműködésével az idei megemlékezésre 2016 október 8.-án került sor. A Nap házigazdája és levezetője – mint minden alkalommal - Csisztu Zsuzsa volt, aki a rá jellemző precizitással és humorral, profi módon irányította az eseményeket. Az ünnepi rendezvény sportversenyekkel, a MOM Sportuszoda és Sportközpont Csörsz utcai telephelyén kezdődött.
Először úszásban mérték össze erejüket a transzplantáltakból, orvosokból és olimpikonokból, valamint családtagjaikból összeállított csapatok. A többek között Güttler Károly, Güttler Emma, Verrasztó Evelyn, Szilágyi Liliána, Papp Márk, Dr. Lang György professzor, Dr. Mezei Piroska, Dr. Grózli Csaba, Dr. Máthé Zsolt nevével fényjelzett csapatokat erősítették a trapik képviselői: Gyurkó Szandi és Barni, a Domonkos testvérek; Ági és Ádám, Molnár-Farkas Márk és Dia, Medve Böbe, Jeszenszky Judit, és még sorolhatnám. Hatalmas csatában győzött a legjobb, .... és átballaghattunk a focipályára.
Az MLSZ SE Sipos Jenő (MLSZ szóvivő) által vezetett csapata ellen a nagy „öreg” Varga Domi (8 éves, vese+májtranszplantált) csapatkapitány hada vette fel a harcot, és sikerült 7:7-es döntetlenre befejezni a Bicskei Bertalan Emlékkupát. Természetesen itt is ismert és neves sportolók – Wukovics Lászó, Wukovics-Páncsics Deján, Telek András, Albert Flórián, Rab Tibor, Hevesi Tamás – adtak nem csak játéktudásból, de empátiából és szolidaritásból is példamutatást. Köszönjük Mindannyiuknak!
A Világnap délután a városligeti Vajdahunyadvárban lévő Mezőgazdasági Múzeumban folytatódott. Miután átverekedtük magunkat az erdélyi Kürtőskalács Fesztivál városligeti tömegén, elég „hűvös” fogadtatásban részesültünk a fűtetlen, de így is méltóságteljesen csodás épületben. Itt került idén is megrendezésre az a Pro Vita díjátadó ünnepség, ahol - Alapítványunk kezdeményezésére - miniszteri elismerésben részesülnek mindazok, akik egy veséjük vagy májdarabkájuk felajánlásával megmentették egy hozzátartozójuk, barátjuk életét. Tarján Iván Hommage a la Medicine című, a szervátültetés folyamatait bemutató filmje után Dr. Szederkényi Edit, a Magyar Transzplantációs Társaság elnöke, és Mihály Sándor, az Országos Szervkoordinációs Iroda igazgatója mondták el gondolataikat a szervátültetésről és a donációról. Tilhof Ingrid, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének alelnöke - 12 éve vesetranszplantált - a tiszteletadás és hála szemszögéből mondott köszönetet a donoroknak, és fejezte ki szolidaritását a szervátültetésre várók és családtagjaik felé. A Pro Vita díjat Dr. Cserháti Péter miniszteri biztos úr adta át, aki köszöntő beszédében utalt arra, hogy szakmai élete során nem egyszer találkozott a szervátültetés egy-egy fázisával, s alaposan ismerve a témát vett részt az Eurotranszplant megalakulásának munkafolyamatában, s ezen személyes indíttatásából is szívesen tesz eleget mai díjátadó feladatának. Ebben az évben 23 donornak adta át a kitüntetést.
A 2008-ban Alapítványunk kuratóriuma által alapított Szt. Kozma és Damján díjjal minden évben azt a személyt tüntetjük ki, aki kiemelkedően sokat tett a magyar szervátültetés ügyéért. Az idén ezt a díjat Dr. Retteghy Tibor főorvos úrnak ítélte az alapítvány kuratóriuma. A főorvos úr életpályájának ismertetésében Mihályi Sándor – az OVSZ Szervkoordinációs Iroda igazgatója - többek között megköszönte és méltatta a szervátültetés érdekében végzett kiemelkedő orvosi és oktatási tevékenységét. A díjat Alapítványunk elnöke, Szalamanov Zsuzsa adta át.
A Four Fathers énekegyüttest nagy lelkesedés fogadta. Többen emlékeztünk rá, hogy pont 10 évvel ezelőtt, az első általunk rendezett Világnapon is ők adták az ünnepi műsort, s ezúttal is magukkal ragadták a közönséget. Még ha nem is énekeltünk olyan hangosan, mint szerették volna. A zenés műsor után Alapítványunk fennállásának 25. évfordulója alkalmából egy hatalmas csokis-narancsos torta felvágására került sor, amit ott a helyszínen mindannyiunk egészségére el is fogyasztottunk.
A nap zárásaként, a fáklyás felvonulás idén is a Széchenyi fürdő ivókútja elől indult. A Városligetben még 19:30 kor is hömpölygő tömeg kicsit furcsállotta menetünket, de legalább még többen szereztek tudomást létünkről és céljainkról. A Hősök terére vonultunk, ahol St. Martin csodálatos zenéjére próbáltunk magunkból szív alakzatot formálni. Nagyon örültünk, hogy az idén a médiának köszönhetően az otthonülők is láthatták a Szervdonációs és Transzplantációs Világnap hazai eseményeit. Remélem mindenki, aki részt vett, mindenki, aki látott bennünket, elgondolkodik kicsit a szervadományozáson, az életen, az élni és tenni akaráson. Ez volt a cél.
Köszönjük az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Astellas Pharma Kft. támogatását!
Schneider Julcsi
az alapítvány kurátora
(24 éve vesetranszplantált)
Alapítványunk a Magyar Transzplantációs Társaság, a Magyar Szervátültetettek Szövetsége és az Országos Vérellátó Szolgálat - Szervkoordinációs Iroda közreműködésével, idén kilencedik alkalommal rendezi meg a Szervdonáció és Transzplantáció Európa- és Világnapját. Rendezvényünk célja a tiszteletadás a donoroknak és családtagjaiknak, illetve szolidaritás a szervátültetésre váró betegek iránt. A transzplantáltak köszönetüket fejezik ki a szervátültetés lehetőségét megteremtő (donorjelentő), valamint a transzplantációt és az utógondozást végző egészségügyi dolgozóknak.
A hagyományos délelőtti sporteseményen a szervátültetés területén dolgozó orvosok/ápolók, a transzplantáción átesett betegek és az olimpikonok – Güttler Károly, Cseh László, Verrasztó Dávid és Evelyn, Joó Sára, Szilágyi Liliána - úszóváltója, valamint az MLSZ ismert játékosai - Wukovics László, Wukovics-Páncsics Deján, Telek András - és tisztségviselőinek - Dr. Gudra Tamás, Dr. Borbély Zoltán (volt szóvivő), Sipos Jenő (jelenlegi szóvivő) részvételével rendezett kispályás mérkőzés várta a látogatókat. Népszerű sportolóink így járulnak hozzá a magyarországi szervdonációval és transzplantációval kapcsolatos tájékozottság növeléséhez a társadalomban, és a rendezvény egyúttal jó lehetőséget nyújt rendhagyó orvos-„beteg” találkozókra is. Az elmúlt évtől ezt a barátságos mérkőzést Bicskei Bertalan nagykövetünk emlékének szenteljük, és Bicskei emlékkupának neveztük el. Az eredmény szoros küzdelemben 7-7 lett, az érmeket Bicskei Bertalan özvegye, Anni és legkisebbik unokája adta át.
A délutáni díjátadóján adtuk át a szervdonorok Pro Vita díjait. A rendezvény alkalmából miniszteri díjban részesült 33 olyan önzetlen ember, akik saját szervük felajánlásával járultak hozzá valamely családtagjuk, barátjuk gyógyulásához. A díjakat Dr. Nagy Szilárd, az EMMI Egészségügyért Felelős Államtitkárság kabinetfőnöke adta át.
Idén a Szt. Kozma és Damján díjat a Transzplantációs Alapítvány Vitray Tamásnak adományozta a társadalom tájékoztatása és ez által a szervdonáció-szervátültetés elfogadottsága érdekében végzett kiemelkedő újságírói tevékenységéért a hazai szervátültetés korai szakaszában.
A Transzplantációs Napot idén is fáklyás felvonulással zártuk.
Dr. Nagy Szilárd kabinetfőnök (Emberi Erőforrások Minisztériuma, Egészségügyért Felelős Államtitkári Kabinet) a Pro Vita Díjátadón elhangzott beszéde
Tisztelt Díjazottak!
Tisztelt Meghívottak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindenekelőtt engedjék meg, hogy megköszönjem a meghívásukat, s egyben tolmácsoljam Balog Zoltán miniszter úr üdvözletét, és jókívánságait Önöknek!
Az Anna and the Barbies hangulati felvezetése és a „csak ülök és mesélek” riporter ikonjának jelenlétében hallgassanak meg egy szomorú és tanulságos mesét.
„Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is. A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort:
"Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek voltak."”
Magyarországon évente közel 300 veseátültetést, 50 körüli májátültetést, 10-15 kombinált vese- és hasnyálmirigy átültetést, és több mint 40 szívátültetést hajtanak végre. A hazánkban előkészített, de Bécsben végrehajtott tüdőátültetések száma is évi 30 körül alakul. Fontos azonban szembenéznünk a ténnyel, hogy ma is háromszor annyian várnak szervre, mint ahány műtétet egy évben el tudunk végezni. Világszerte megfigyelhető jelenség, hogy a cadaver donorok száma nem képes kielégíteni az egyre növekvő igényeket.
Ezért fordul az orvostudomány figyelme egyre inkább az élődonoros transzplantáció felé.
Pontosan tudjuk ugyanakkor, hogy az élődonoros transzplantációban rejlő lehetőségek kihasználásához nemcsak a szakmai és a technikai feltételek javítására van szükség, de a társadalom szemléletváltására, ismereteinek növelésére, félelmeinek, ellenérzéseinek legyőzésére is. Hiába tudunk nagyszerű eredményeket elérni, hiába vagyunk képesek magas szinten megoldást nyújtani, ha nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű szerv, ha a potenciális donorokat az előítéleteik, vagy a tudatlanságuk visszatartja az adományozástól.
Ezért szeretnék most Önöknek köszönetet mondani mind a magam és a tárca, mind a szakmai közösség, mind az egész társadalom nevében, mert Önök ennek a dinamikusan fejlődő tudományterületnek az úttörői, azok, akik képesek voltak áttörni a társadalmi közvélekedés pszichológiai gátján. Önök mutatják a példát, és Önök képviselik a reményt, ami még nagyon sok beteg gyógyulásához és teljes életéhez vezethet.
Élődonornak lenni azonban egyáltalán nem könnyű.
Önöknek nyilván nem kell elmagyaráznom, és úgy gondolom, még egy kívülálló számára is érthető, mennyire nehéz helyzet egy közeli szerettünk súlyos betegségével szembesülnünk. Mennyire nehéz szembenézni a nehézséggel, a fogyatkozó reménnyel és a tehetetlenséggel. Azt gondolom, ennél csak egy dologgal nehezebb szembenézni: a lehetőséggel. Azzal, hogy az önök áldozatával a betegség kezelhető, a szerettük gyógyítható.
Miért mondom ezt?
Azért, mert ez az a pont, ahol elválik egymástól az együttérző szánakozás és a másikért vállalt felelősség. Ez az a pont, ahol világossá és kézzelfoghatóvá válik, hogy mennyit ér számunkra a beteg embertársunk.
Legyünk őszinték! Egy ilyen döntés egyáltalán nem nyilvánvaló és egyáltalán nem egyszerű. Túl sok a bizonytalanság, túl sok a kockázat, túl sok a fájdalom és túl hosszú az út ahhoz, hogy az ember könnyen rábólintson. Donornak lenni a szerettünkért valójában ugrás a sötétbe. Donornak lenni – a szeretetünk, az elkötelezettségünk, a felelősségvállalásunk kézzelfogható bizonyítéka.
Éppen ezt a kockázatot volt hivatva bemutatni a vak lányról szóló történet.
Önök ugyan itt ülnek, de donornak lenni mégis azt jelenti, valaki az életét kockáztatja, ha kell, adja is a rászorulóért. Ez az a pont tehát, az Önök felvállalt és végigvitt döntése, ami vitathatatlanul hősies és példaértékű. Nemcsak a megmentett hozzátartozó, de bárki kívülálló és az egész társadalom számára is.
Donor annyit jelent adományozó, az aki ad. Antoine de Saint Exupery szavaival: „Adni annyit jelent, hogy hidat verünk a magányunkat körül vevő szakadék fölé”.
Az Önök áldozatvállalásának azonban szélesebb társadalmi üzenete is van.
Manapság ugyanis sajnos az önzetlenség és az áldozatvállalás nem számítanak általánosan elfogadott értékeknek. Sokan még annyit sem tesznek meg, hogy átadják a helyüket a rászorulóknak a járműveken, vagy előreengedjék az elesettet, a terhes kismamát, szó nélkül elveszik az utolsó terméket is a polcról mások elől, sőt, be is állnak elé a sorba, elmennek az utcán a rosszulléttel küzdő mellett, szavuk nincs a nyílt agresszió ellen. Ezek apró dolgok, amiket megtehetnénk egymásért – gyakran mégsem tesszük meg. Aggasztó kérdés, hogy a magyar társadalomban elég erős-e az összetartozás, a szolidaritás érzése, és van-e elég önzetlenség és nagylelkűség bennünk.
Az Önök példája ezért mindannyiunkhoz szól, a társadalom minden tagjának: igenis felül lehet emelkedni a körülmények okozta nehézségeken. Igenis lehet nagyszerű és hősies döntéseket hozni. Igenis lehet, sőt, kell is vállalni az összetartozást és az egymásért viselt felelősséget – mert ha nem is ennyire nyilvánvaló módon, mint a szervadományozás esetében, de legalább ennyire életbevágóan mindannyian egymásra vagyunk utalva, mind a 10 milliónyian, ebben az országban.
Köszönöm tehát Önöknek a jó példát, az önzetlenséget és hősiességet, köszönöm, hogy nyilvánosan is vállalták, hogy ezzel példáink lesznek, és kívánom, hogy ez a hozzáállásuk a hétköznapjaikat is hassa át, az apró dolgokat is, hogy kis lépésekben, de egyre közelebb juthassunk egy emberarcú, élhetőbb és szerethetőbb Magyarországhoz, egy országhoz, amelyet a közös, egymásért vállalt felelősség tesz erőssé, s amiben mindannyian otthon vagyunk!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat-Szervkoordinációs Iroda igazgatójának beszéde:
HÖLGYEIM ÉS URAIM!
TISZTELT ÜNNEPELTEK!
KEDVES KOLLÉGÁK!
18 éve rendezték az első SZERVDONÁCIÓS ÉS TRANSZPLANTÁCIÓS EURÓPA NAPOT Genfben, amelyet Philippe Morel professzor hívott életre. A rendezvény célja 1996 óta változatlan: felhívni a lakosság figyelmét a szervadományozás és szervátültetés fontosságára, mert a szervátültetés életet ment, a szervátültetéshez pedig donorszervekre van szükség.
Közel két évtizede tehát minden évben egy nap
Vajon mit tud erről valójában AZ UTCA EMBERE, akihez szól az üzenet, sőt egy felhívás? Sajnos nem sokat.
Miért?
Mert a szervátültetés egy különleges, de valójában csupán felületes érdeklődést kiváltó terület. Sokan azt gondolják helytelenül, hogy ez egy keveseket érintő dolog, amely el fogja őket kerülni életük során.
Az első nagyívű kérdések között ritkán merül fel az, hogy "nekem mi a dolgom ezzel kapcsolatban"?
Ráadásul az adakozás mindkét formáját nehéz gondolatban elhordozni a szükséges személyes döntésig, személyes érintettség nélkül. Az ÉLŐDONOROS SZERVADOMÁNYOZÁS az önfeláldozó segítségnyújtás gyakorlati példája, amely az emberi kapcsolatok és az emberi értékek felemelő megőrzése.
Az ELHUNYTBÓL TÖRTÉNŐ SZERVDONÁCIÓ elfogadása pedig ismeretet és bátorságot igényel. AGYHALÁLról, vagyis halálról kell beszélni, olyan dolgokról, amelyekről nehéz beszélni, mert részben félünk tőle, másrészt nem nagyon kaptunk példát a megbeszélés mikéntjéről.
Az agyhalál megismerésének jelentőségét a szervátültetés adja.
A társadalomnak fel kell ismernie és el kell fogadnia, hogy az orvosok biztonsággal meg tudják állapítani a végérvényes és visszafordíthatatlan agyhalál tényét.
A FELTÉTELEZETT BELEEGYEZÉS ELVE szerint, ha valaki életében nem tiltotta meg írásban, hogy halála esetén szerveket vegyenek ki holttestéből, akkor eltávolíthatóak a szervek.
Tehát nincs teendője annak, aki beleegyezik?
Dehogynem!
El kell mondani mindenkinek a döntésünket, aki tájékoztatást kaphat a mi halálhírünkről, főleg családtagok, vagy barátok. A mi személyes döntésünk bizalmas megosztása tartja életben az ÖNRENDELKEZÉSHEZ VALÓ JOGot, amely azt jelenti, hogy az én szerveimről én döntök és más nem. A gyászoló hozzátartozó csak akkor vállalná fel az őt meg sem illető döntés terhét a halálhírről és szervdonációról tájékoztatást adó orvos felé, ha mi korábban nem mentettük fel Őt ez alól, mégpedig azzal, hogy elmondtuk neki a mi személyes döntésünket.
A HALÁLRÓL BESZÉLNI KELL, AZ AGYHALÁLRÓL TUDNI KELL ÉS A SZERVADOMÁNYOZÁSRÓL DÖNTENI KELL!
Azért szükséges mindez, mert KEVÉS A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ DONORSZERV a várakozók számához képest. Az Európai Unióban 61 ezer beteg van transzplantációs várólistán, és közülük naponta 12-en halnak meg, mielőtt megfelelő donorszerv érkezne részükre.
Magyarországon közel háromszor annyi beteg van transzplantációs várólistán, mint amennyi az átültetések éves száma. Ezért minden szervre szükség van, hiszen minden ember különlegesen értékes és egyedi.
A mai ünnep önökről, de az utca emberének szól. A mi feladatunk a megszólítás, a kezdeményezés, a tájékoztatás. A figyelem felkeltéséhez markáns és jó példákra van szükség.
Önök ilyenek. Útmutató példák egy egész ország számára. Köszönöm a segítségüket és a megtisztelő figyelmüket!
MIHÁLY SÁNDOR
Igazgató
Szervkoordinációs Iroda
Országos Vérellátó Szolgálat
A Szervdonáció és Transzplantáció Európa- és Világnapját hetedik éve ünnepeljük Magyarországon.
A délelőtti sportolás hagyományos része a rendezvénynek. Ekkor tudjuk megmutatni, hogy az új szervvel élő emberek teljes életet tudnak élni, felveszik a versenyt akár az élsportolókkal is. A délelőtti sportprogramon a szervátültetett gyerekek, felnőttek olimpikon úszókkal és a transzplantáló-, illetve a szervátültetettek utógondozását végző orvosokkal közös váltóban versenyt úsznak. A váltóúszás után következik a foci. Nagyrabecsült nagykövetünk, néhai Bicskei Bertalan szívét-lelkét beleadta minden évben a szervezésbe és a játékba is. Miután eltávozott közülünk, két évig szüneteltettük a sportot...
Az idei résztvevők ismét rangot adtak a versenynek, mert az úszócsapat tagjai voltak a többszörös világbajnok és világbajnoki érmes szervátültetett sportolókon kívül (Medves Jánosné, Papp Károly, Gyurkó Alexandra) a sokszoros olimpiai érmes nagykövetünk, Güttler Károly, fiatal olimpikonjaink: Mutina Ági, Joo Sára, Sztankovics Anna, Kovács Zsanett, Dara Eszter és az újonnan világbajnoki címet szerzett vízilabda válogatott tagja, Szívós Márton. ...és ne feledkezzünk meg a feltörekvő fiatalokról, akik nemrég kezdtek el úszni és reméljük, hogy hamarosan a TRAPPANCS Egyesület színeiben, a szervátültetettek csapatában szerepelhetnek a 2014 évi Európa Játékon Krakowban! Jegyezzük meg a nevüket: Vargha Simon (vesetranszplantált), Domonkos Ádám (májtranszplantált), Molnár Farkas Márk (vese-máj transzplantált)!
A foci is nagyon jól sikerült. Bicskei Bertalan követőkre talált, az MLSZ SE teljes szívvel mellénk állt. Örömmel jöttek, és vállalták a jövőre nézve is bármikor, hogy összemérjük erőinket. A kezdőrúgást az 5 éves Varga Domi végezte, aki télen kapott vesét-májat, és él-hal a fociért, nem is akárhogy űzi! Több gólt viszont legjobb barátja, a szintén vese-máj transzplantált 13 éves Márkó rúgott be az MLSZ kapujába. Sajnálhatja, aki nem volt ott!
Díjátadás és gálaműsor
Rendezvényünk célja tiszteletadás a donorok és családtagjaiknak, illetve szolidaritás a szervátültetésre váró betegek iránt. A transzplantáltak köszönetüket fejezik ki a szervátültetés lehetőségét megteremtő (donorjelentő), valamint a transzplantációt és az utógondozást végző egészségügyi dolgozóknak.
A rendezvény alkalmából miniszteri - Pro Vita - díjban részesülnek az „életet adományozó” szervdonorok - idén 50 olyan önzetlen ember -, akik saját szervük felajánlásával járultak hozzá valamely családtagjuk, barátjuk gyógyulásához.
Szt. Kozma és Damján díjat adott át a Transzplantációs Alapítvány Dr. Csajbók Ernő és Dr. Szenohradszki Pál nyugalmazott főorvosoknak, akik Szegeden újraindították és sikeresen folytatták a Dr. Német András által 51 évvel ezelőtt elkezdett, majd évekig szüneteltetett vesetranszplantációt.
A Nemzeti Vese Program idén először meghirdetett "Az Év Vese Híre" című pályázatának győztese is itt került kihirdetésre, és elismerő oklevélben részesült mind a kilenc pályázó.
Fáklyás séta
A délutáni díjátadó ünnepség után sokan hazamentek, de sokan maradtak, és még többen odajöttek, hogy részt vegyenek az immár hagyományos fáklyás sétán a donorok emlékére.
Kelen Kata doktornő írta két évvel ezelőtt, de ma sem lehet szebben kifejezni:
„…Minden kéz világolt fenntartott fáklyával…”
A fáklya többnyire szabad ég alatt használt, mesterséges úton előállított világító eszköz, amelyet már az ókorban használtak hajókon, csatákban és ünnepélyeken. Eszünkbe juthat róla Eisenhower és a Fáklya-hadművelet, New York és a Szabadságszobor, Johnny Storm, vagy az olimpiai láng, de az első gondolatunk biztosan az lesz, amiért egyszer mi magunk is fáklyát fogtunk.
A hideg kézben szorított fáklya szinte belénk melegíti a közös célt. Egy olyan célt, amiért érdemes a fáklyát felemelni, amiért érdemes felvonulni. Ilyen a szervtranszplantáció. Sokat dolgozunk azon, hogy a transzplantáltak újra a társadalom teljes értékű tagjai legyenek, hogy ne legyen különbség transzplantált és nem transzplantált között, és tudjuk, hogy sikerül, hiszen fáklyát kell ragadnunk, ahhoz, hogy lássanak, észrevegyenek. És ez jó. Az év egy napján meg kell mutatnunk magunkat, meg kell emlékeznünk azokról, akiknek ezt köszönhetjük.
Ilyenkor nem beolvadni szeretnénk, hanem kitűnni a tömegből. Meg kell mutatnunk, hogy mit értünk el, hogy az élődonoros transzplantációk száma jelentősen nőtt, hogy évről évre egyre több gyermek a szülőnek, férj a feleségének, testvér a testvérének, szülő a gyermekének köszönheti meg az életet. A szervtranszplantáció életet ment. Mi tudjuk. És szeretnénk, ha mások is tudnák. Ehhez fáklyát ragadunk, és nem fogy el a lelkesedésünk, mint a Móricz által megformált Matolcsynak, nem kell tűzvész, hogy tudjuk a dolgunk. Jó úton haladunk.
2012: Szervdonációs és Transzplantációs Európa Nap, 2012. október 13.
Idén Budapesten rendeztük a Szervdonációs és Transzplantációs Európa Napot, immár hatodik alkalommal. A rendezvény méltó befejezése a Magyar Mezőgazdasági Múzeumtól a Hősök teréig vezető, figyelemfelkeltő fáklyás felvonulás volt. Szervátültetettek, átültetésre várók, donorok, orvosok, ismerősök, ismeretlenek, szimpatizánsok - a Hősök terén egyperces néma csenddel emlékeztünk azokra, akiknek köszönhetjük életünket, és azokra, akik nem nem kaphattak időben szervet...
Pro Sanitate díj
Az idei rendezvény különlegessége volt, hogy az első veseátültetést éppen 50 éve végezte el Szegeden Dr. Németh András. Hogy ez megtörténhetett, köszönhető egy akkor 21 éves, rendkívül bátor és önfeláldozó embernek, aki testvérének felajánlotta a veséjét. A donor, Szántó László ma is él, kitűnő egészségnek örvend, és alapítványunk kezdeményezésére az Emberi Erőforrások Minisztériuma magas szakmai kitüntetésben, Pro Sanitate díjban részesítette. Gratulálunk és további jó egészséget kívánunk!
Bensőséges ünnepséget rendezett az Alapítvány 2011. október 16-án, az ARANYTÍZ Kulturális Központban. A rendezvény apropóját a Szervdonációs és Transzplantációs Világnap megünneplése adta. Ez alkalommal is átadásra kerültek a PRO VITA díjak 46 személynek, akik egy szervük adományozásával segítettek szeretteiknek, új életet adva ezzel számukra. A díjat Dr. Horváth Ildikó minisztériumi főosztályvezető adta át. Szalamanov Zsuzsa az alapítvány kuratóriumi elnöke Szt.Kozma és Damján Díjat adott át Prof. dr. Petrányi Győző részére, a szervátültetés terén végzett kiemelkedő munkájáért.
A szervátültetés fontosságát, jelentőségét rövid beszédben méltatták: dr. Langer Róbert, a SE Transzplantációs és Sebészeti Klinika igazgatója, Mihály Sándor, az OVSZ Szervkoordinációs Iroda igazgatója, dr. Kóbori László a Magyar Transzplantációs Társaság elnöke.
Ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy Alapítványunk 20 éves születésnapját is köszöntsük. Az alapító (MTSE) részéről Székely György a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke mondott méltató szavakat az Alapítvány eddigi tevékenységéről.
Az ünnepi műsort a Tóth Aladár Zeneiskola növendékeinek ragyogó koncertje tette teljessé. Az ünnepség után fáklyás sétával indultak a résztvevők az Erzsébet térre, ahol zenével és Dr. Langer Róbert igazgató úr beszédével ért véget ez a nagyszerű program.
Több száz ember vett részt a XII. Szervdonációs és Transzplantációs Európa-, és Világnapon 2010. október 17-én a Budapesti Olimpiai Központban.
Az esemény Magyarországon negyedik alkalommal került megrendezésre az OVSZ Szervkoordinációs Iroda, a Magyar Transzplantációs Társaság és a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért közös szervezésében.
A Szervdonáció és Transzplantáció Európa Napja az Európa Tanács kezdeményezésére indult 12 évvel ezelőtt, majd 2005-ben a WHO a Szervdonáció és Transzplantáció Világnapjává nyilvánította. A rendezvény célja tiszteletadás a donorok és családtagjaiknak illetve szolidaritás kifejezése a szervátültetésre váró betegek és családtagjaik iránt. Ez a nap legalább egyszer évente lehetőséget teremt arra, hogy határokon átívelően eshessen szó a szervátültetésről, mint életmentő beavatkozásról, emellett a szervátültetésen már átesett emberek köszönetüket fejezik ki az átültetéseket végző sebészeknek, transzplantációs szakembereknek.
Délelőtt idén is a sportolásé volt a főszerep: az orvosok, transzplantáción átesett betegek és olimpikonok úszóváltóját követte a válogatott focisták részvételével rendezett kispályás mérkőzés.
Olyan kiváló magyar sportolók tisztelték meg rendezvényünket, mint Güttler Károly, Verrasztó Evelyn, Verrasztó Dávid, Mutina Ágnes, Jakabos Zsuzsa, Bicskei Bertalan, Dragoner Attila és Kassai Viktor játékvezető. A szervátültetésben és az utógondozásban résztvevő orvosaink - Dr. Langer Róbert, Dr. Reusz György professzor, Dr. Ablonczy László, Dr. Dezsőfi Antal és Dr. Szabó József - is kiváló formában voltak.