MI IS NYARALUNK - tizenkettedszer

 A szervátültetett és szervre váró gyermekek, egészséges testvéreik és szüleik tábora 2004-ben 25 gyerekkel és 27 felnőttel indult.

Idén már 88 gyerek - 21 vese-, 20 máj-, 2 vese+máj-, 9 szív-, 1 tüdőtranszplantált, 2 szervre váró és 33 egészséges gyerek -, 25 önkéntes segítő és 75 szülő vett részt. A tábor idén új helyszínre költözött, a csodálatos környezetű balatonszemesi OTP Hotelbe.

Köszönjük támogatóinknak, hogy ismét feledhetetlen táborozásban volt részünk!

Kiemelt támogatóink: MOL Gyermekgyógyító program - Új Európa Alapítvány Emberi Erőforrások Minisztériuma, Astellas Pharma Kft.

Pénzbeli támogatók: Magyar Nephrológiai Társaság, B.Braun Avitum Zrt., PC Aréna Kft., Biotest Hungaria Kft., Balatonszemes Önkormányzata, Alsónémedi - Jótékonysági bál, az SZJA 1 %-át felajánlók.

Szolgáltatással támogatók: OTP Ingatlanüzemeltető Kft., Eszterlánc Mesezenekar, Polgár Peti – zenés humorista, Anna and the Barbies együttes, Balatonboglári Kalandpark - bobpálya, Lajkó Zsuzsa arcfestő, Váci Motoregerek Mészáros Laura szervezésében, Dabis Viktor – tábori eszközök le- és visszafuvarozása, és a pónisok.

Önkéntes munkával:Baranyai Andor, Boldizsár Ildikó dr., Börcsök Enikő, Burján Kozma Dávid, Fellner Márta, Gallusné Szabó Edit, Görgényi Gyula, Grózli Csaba dr., Gyurkó Alexandra, Hegedűs Andrea, Jakab Ivett, Jakab Szilvia, Kelen Kata dr., Márkus Márta, Molnár Farkas Dia, Nagy Anikó, Nagy István, Schneiderné Szabó Julianna, Szabó Attila, Szalamanov Zsuzsa, Szendi János, Szendi-Káldi Mónika, Tóth József, Török Tamás, Tusor Lilla, Vajk Dóri, Várszegi Máté, Vilmányi Csaba dr., Vitányiné Homoki Erika.

Képek a galériában >>

Beszámolók a táborról

Kötődések, változások, állandóság
Kelen Kata dr., a tábor önkéntes orvosa

Készülődés. Indulás. Balatonvilágosi lehajtó. Kötődés. Györkös Sanyival mentem először erre. Pontosan fel tudom idézni az újdonság érzését, mikor először lehajtottam itt… Aztán újra és újra… Gondolatban még itt jártam, a kikötőn át vezető árnyas kanyarokban gurultam lefelé, vártam, hogy felemelkedjen a sorompó, amikor megláttam a Balatonszemes feliratot. Új hely. A kapuban a változás erős érzése fogott el, a teraszra lépve aztán, ahogy a kockacukorban kúszik fel a forró kávé, olvadt szét bennem az állandóság. Mi vagyunk itt. Mi nyaralunk. Itt. Is. Különös dolog a változásban, átalakulásban érezni a biztonságot. Talán ezt is Tőletek tanultam. Újak és régiek pillanatok alatt váltak állandóvá. Csapattá. Megérkeztünk. A nevetés, a kifogyhatatlan energia, a mindent felszabadító tánc, a torkunk szakadtából éneklés, a sport, az alkotás, a lelket simogató produkciók, a véget nem érő tapsok, a királylánnyá változó anyukák, a büszke apukák, a mesék, a motorok hangja, mind a miénk volt. Megint. A mi állandóan változó örök pillanataink. És velünk voltak, akik hiányoztak. Mind.

 Maser Zsófi – első táborozó (vesetranszplantált)
Első alkalommal voltam a Mi is nyaralunk táborban, és nagyon jól éreztem magam az egy hét alatt. Sok változatos programon vettem részt, amik nagyon tetszettek, főleg az úszás, a kézműves foglalkozások stb.
A kedvenc programom a héten még a lovas kocsikázás volt, amit én is hajthattam. A motorozás is nagyon tetszett. Nagyon jó fejek voltak az önkéntesek, sok új barátra tettem szert, sok értékes emberrel találkoztam, akikkel a jövőben is szeretném majd tartani a kapcsolatot. Nagyon jó volt ez az egy hét és biztos, hogy jövőre is megyek! Köszönöm még egyszer a sok élményt és a sok szép emléket, amivel gazdagodhattam.

Zsófi barátnője, Máté Olívia – másodszor táborozó (vesetranszplantált)
A tavalyi tábor után, az ideit már nagyon vártam.
Most sem csalódtam. A programok nagyon jók voltak délelőtt, illetve délután is. A programok közül délelőtt a gyógytorna, a délutániakból pedig az Anna and the Barbies, valamint a motorozás tetszett.
Sajnálom, hogy hamar eltelt ez az 1 hét. Viszont annál inkább várom a következőt.

A Dienes család beszámolója
Hetekkel a tábor kezdete előtt nagyon izgultunk, nehogy lebetegedjen valamelyikünk, Máté (4 éves májtranszplantált, testvére Gergő 2 éves) szinte naponta kérdezte, hogy még mennyit kell aludni, mire mehetünk a Balatonra.
De az a vasárnap is elérkezett végre, és a gyerekek türelmetlenül tolták kifelé a bőröndöket a kocsihoz.A meglepően rövidnek tűnő út és a bejelentkezés után szívélyes fogadtatás közepette megkaptuk az egyenpólóinkat és a programtervet, majd birtokba vettük a szobánkat. A fiúk persze egyből az ágyon ugráltak, mi pedig megpróbáltunk gyorsan kipakolni és kideríteni, merre induljunk. A gyerekek számtalan program közül választhattak, de a kedvencek közt elsősorban az úszásoktatás, a manóház és a játszótér a hatalmas homokozóval voltak. Részt vehettünk ezen kívül az Eszterlánc zenekar csodálatos előadásán, ahol együtt tapsoltunk és nevettünk. Az Anna and the Barbies koncerten egy ritmusra járt kezünk-lábunk, bár a végéről lemaradtunk, amit nagyon sajnálok. Remélem, lesz még lehetőség eljutni a koncertjükre.
Elmentünk Balatonboglárra, ahol az órákon át tartó bobozás mellett lehetőségünk volt megnézni a Gömbkilátóból a vidéket és élvezni a kalandpálya nyújtotta izgalmakat. A tábor óta itthon is Mesekuckónak hívják a gyerekek az esti meseolvasást, és már a következő táborról kérdezgetnek. Máténak fél évesen volt a transzplantációja Kielben, ahol Apa volt a donor. Azóta eltelt lassan 4 év, 3 havonta járunk kontrollra és Máté életerős, vidám kisfiúvá cseperedett, aki imádja a vizet, a vonatokat és folyton doktorbácsinak öltözik, hogy meggyógyítsa a plüssállatait.
Ő nem érti még, de számunkra mindig jó látni a sok egészséges gyereket és felnőttet, akik hozzánk hasonlóan olyan megpróbáltatásokon mentek keresztül, amit csak akkor ért meg az ember, ha átéli.
Ezúton is szeretnénk megköszönni a Transzplantációs Alapítványnak és az önkénteseknek a lehetőséget, hogy Mi is nyaralhattunk! Mi is nyaraltunk – végre!

Mi is nyaraltunk – végre!
Varga Nimród, Vargáné Pusztai Kitti, Varga Szabolcs
Vasárnap reggel volt, amikor nekiindultunk a nagy útnak, nyakunkba vettük az országot, és elindultunk Balatonszemesre, a Transzplantációs Alapítvány immár XII. „Mi is nyaralunk” táborába. Most először. Anyával, Apával és családunk két jó barátjával (ők vittek el minket a táborba) vágtunk neki a több, mint 300 kilométeres útnak, hogy végre idén én is a többi „trappanccsal” táborozhassak! Az út gyönyörű tájakon vitt minket keresztül, és a nagy meleg ellenére gyönyörködhettem rengeteg csodában, amit eddig még soha sem láttam! Szerencsére, szokás szerint, Apa megint többet aludt a kocsiban, mint én, így végig örömködtem az utat Anyával, Robikával és Flórával, miközben hallhattuk az Apuból kijövő furcsa hangokat is!
Balatonszemesre érve, amikor kiszállhattam végre abból a fránya kocsiból, megláttam a világ legnagyobb pancsiját! Sok-sok kis és nagy ember a parton, csónakok, biciklik (azóta Anyutól tudom, hogy vízibiciklinek hívják) és az a nagy hullámzó pancsi, amit Apa valamiért magyar tengernek hívott!
Az érkezés után Anyával és Apával beköltöztünk valami három betűs nevű helyre. OPT, vagy OTP, de az biztos, hogy valami hotelnek nevezték! Sok időm nem volt ismerkedni az új szobám rejtelmeivel (pedig lett volna mivel, hiszen a kinyitós ajtók helyett furcsa tologatós ajtók voltak a szekrényeken), mert Apu úgy gondolta, hogy kivisz, és téblábolunk kicsit a parton. Így is lett, Anyu pedig elindult a tábori pólókért, hogy majd este mi is abban lehessünk a tábornyitó rendezvényen. Azt hittem, hogy bemegyünk majd a nagy pancsiba, de amikor Apa beledugta a lábát a tengerbe, amit akkor már Balatonnak is nevezett, olyan fura fejeket vágott, szerintem hideg lehetett neki! Így ezt elég gyorsan feladtuk, és miután elbúcsúztunk itthoni barátainktól, mindhárman belevetettük magunkat a tábor rejtelmeibe. A bejáratnál láttam Polgár Peti bácsit!
A tábornyitó rendezvénynél izgultam kicsit, először be sem akartam menni a sok ember közé, de aztán Anyának sikerült rávennie! Amikor pedig jöttek az új táborozók bemutatkozásai, Anya ölében, Apa mögöttünk, kiálltunk a színpadra! Anya elmondta a mikrofonba, hogy 6 hónapos koromban lettem szívtranszplantált, még 2013. január 10-én, és immár lassan három éves leszek! És akkor nekem annyira megtetszett a mikrofon, amibe Anya és Zsuzsa néni beszéltek, hogy rögtön meg akartam kaparintani! Nem is értem, miért nevetett ezen mindenki! A technikai kütyüket pici koromtól szeretem, Apa és a barátai mindig ilyen cuccokkal babrálnak itthon, így nekem egyértelmű, hogy mindenhez érteni kell, amiben legalább elem van!
Viszont az a napi háromszori kaja nekem kevés! Nem is értem a szüleimet! Ha éhes vagyok, bár általában mindig az vagyok, nekem ennem kell! Ez a reggeli, ebéd és vacsora nekem nem fér bele! Én sokkal jobban szeretem a pocakom annál, hogy kibírjam napi legalább hat étkezés, joghurt, krémtúró, és egyéb nyalánkságok nélkül! Nem értem én a felnőtteket!
Hétfő este az Anna and the Barbies volt a koncert- és hangulatfelelős. Mivel én még soha nem voltam semmilyen koncerten, így ezelőtt is izgultam picit! Bár Apa sokat emleget régi fesztiválokat, koncerteket, de eddig nem tudtam elképzelni, hogy milyen is az. Hát, nagyon megörültem, és egész végig táncoltam! Csupán akkor dühöngtem picit, amikor az a fura néni túl sokat beszélt a sok-sok, immár kedvenc számaim között. Az tuti, hogy életem legjobb bulija volt!
Rengeteg program várt ránk egész héten. Délelőtt úszás, gyógytorna, és folyamatos sport, délután a Csudamadár, a bobozás. A felnőttek beszélgettek az élet dolgairól, ismerkedési játékokat játszottak, a nénik sminkeltek.
Mivel én még nagyon pici vagyok, leginkább a Manóházat látogattam, ahol rengeteg új dolgot csináltam. Egyik nap kiwit festettünk fültisztító pálcikával.
Néha azért Anya megengedte, hogy nézzek valami mesét is a laptopomon, aminek már az összes billentyűjét leszedtem! Hanna, Gabika és Zéti barátaim, ha sokkal nagyobbak is, mint én, segítettek, hogy beilleszkedjek a trappancstársadalomba. A karaoke esten már én is énekeltem volna velük az Anna and the Barbies „Túl az Óperencián” című számát, de egyelőre én még nem éppen vagyok beszédes hangulatomban! Megtartom minden véleményem a világról, és ha majd összegyűlik elég gondolat, belesúgom Anyukám fülébe. A Ki mit tud? estéjén újra rengeteg dologban volt részünk. A nagyobbacska társaim, énekeltek, táncoltak, gitároztak, karatéztak. Egy fiú, villámsebességgel tudott tekergetni egy színes kockát.
Na meg pénteken az a sok motor! Fejkendővel, és csontvázas szerkómban nézegettem azokat a nagy brüngő motorokat! A nagy nézelődésben jól el is fáradtam, és aludtam egy nagyot.
Volt egy nap, amikor picit megijedtem, mert megjött a szurkálós néni. Édesanya Vele valamilyen érthetetlen okból egész sokat beszél. De most nem hozott tűt, és ilyen igazán aranyos Kata néni volt! Azt hiszem, ezek a fura felnőttek koordinátornak nevezik.
Hát nagyon gyorsan eltelt ez az egy hét!
Köszönöm a rengeteg élményt a Transzplantációs Alapítványnak, hiszen a kórház óta ez volt az első hét, hogy együtt lehetett az egész család: Anyu, Apu és én! Végre nem szaladt Apu dolgozni, és Ő is velünk volt egész héten keresztül. Köszönöm Zsuzsa néninek és a mi drága doktor bácsinknak, aki most nem babrált rajtam semmi kütyüvel. Amikor ilyen kontrollokra kell mennem, mindig piszkálgat, vizsgálgat, de Anya és Apa mindig mondják nekem, hogy ő Csaba doktor bácsi, aki csak az én érdekemben nyomogatja hozzám azokat a fura eszközöket. Én meg hiszek Nekik!
És rájuk kacsintok, hogy tudják, csak azért sírok, hogy később együtt nevethessünk!

Első táborom
Jakab Szilvi, gyógytornász
Első alkalommal vehettem részt önkéntes gyógytornászként a MI IS NYARALUNK nyári táborban. A tábor előtt néhány táborozóval és önkéntessel már találkoztam, azonban így is sok új emberrel ismerkedtem meg az egy hét alatt. Teljesen újként sok elképzelésem nem volt arról, hogy milyen is lesz majd a hangulat, vagy milyenek lesznek a programok, és ha voltak is, azokat is inkább megpróbáltam elfelejteni, hogy helyben tapasztalhassak meg minden újdonságot. Mint a táborban megtudtam, főleg a helyszínváltozás miatt sokak számára is új és más volt ez az egy hét, mint a korábbiak.
Megérkezve a helyszínre, csodálatos látvány fogadott minket; a Balaton partján elterülő szálló, mellette a természetes fény által megvilágított úszómedence, a teniszpálya, a gondozott kert játszótérrel, igazán ideális helyszín a nyaralásra.
Vasárnap már érkeztek is a gyerekek, akikkel az állapotfelmérés során megismerkedhettem. Gyógytorna-foglalkozásokat a délelőtt folyamán tartottam a gyerekeknek, és délután egy foglalkozást a felnőtteknek. A gyerekeknek meglehetősen sűrű programjuk volt délelőtt, hiszen rengeteg sportág (úszás, tenisz, pingpong, kajak-kenu stb.) közül lehetett választani, illetve lehetőség volt többek között kézműves- vagy rajzfoglalkozásokon is részt venni.
A délelőtti gyógytorna-foglalkozások korosztályonként változtak. A legkisebbekkel (4-7 évesek) egyensúly-, és koordinációfejlesztő gyakorlatokat végeztünk, a nagyobbaknál (9-12 évesek) ez kiegészült a rövid talpizmok erősítésével, illetve tartáskorrekcióval. A legnagyobbaknál (13-16 évesek) a mozgásterápia szempontjából legfontosabb a törzs izmainak erősítése minden irányból, illetve a lúdtalpak korrigálása volt. Az órákon labdákat és babzsákokat használtunk eszközként, amelyek meglehetősen sokféle funkciót töltöttek be a különböző feladatok során.
Természetesen az összes óra elsődleges célja az volt, hogy a résztvevők jól érezzék magukat, miközben tudatosan használják a testüket és tanulnak meg új gyakorlatokat, vagy gyakorolnak kevésbé használt mozdulatokat.
A 9-12-es korosztályban a legnagyobb sikere a páros, illetve az egyensúly-gyakorlatoknak volt. Az egyensúly-gyakorlatoknál mindenki kitartóan próbálta a legtökéletesebben elvégezni az adott mozdulatot. És sikerült is! A tinédzserkorosztály feladatai voltak fizikálisan a legnagyobb izomerőt és koncentrációt igénylők. Ennek ellenére minden erejüket összeszedték, hogy az utolsó ismétlést is szabályosan kivitelezhessék. Szerencsére pihenésképp tudtunk beszélgetni is, így hamar és jó hangulatban teltek a délelőtti órák. Öröm volt látni, hogy a mozgás szeretete megvan a gyerekekben, és sokakkal találkoztam, akik eleve tudatosan használják a testüket. Fejlett mozgáskultúrájú táborozóból egyáltalán nem volt hiány! Remélem, hogy ti is jó emlékként gondoltok majd a délelőtti gyógytorna foglalkozásokra, mert én nagyon jól éreztem magam és köszönöm nektek, hogy ilyen sok kellemes élményben lehetett részem!

Török Tamás (vesetranszplantált)
Ez volt a 12. nyári táborom, és az első, ahol önkéntesként voltam jelen. Új hely, sok régi arc, és számos új. Én személy szerint örültem az új helyszínnek, sok benne a lehetőség, kellemes környék és kényelmes a szálloda. Önkéntesként az volt a dolgom, hogy videóra vegyem a tábor eseményeit, a foglalkozásokat, a programokat. Ez nem is volt olyan egyszerű, hisz annyi program van, amiben a kicsik és a nagyok részt vehetnek, hogy megszámolni is nehéz. Jó volt látni, ahogy az újak szépen megtalálják a helyüket, és az egész tábort élvezetes volt megörökíteni. Úgy érzem, hogy sikerült teljesítenem a feladatomat, ami persze akkor lesz teljes, ha a felvett anyagból a film is elkészül!

Királylányosító projekt
Nagy Antal (alias Tóni)
A királylányosító projektet évek óta Böcskei Virág vezette le, de idén sajnos megszakadt ez a hagyomány, mivel Virág idén más elfoglaltsága miatt egyáltalán nem vett részt a programokban. Börcsök Enikő felkérése annyira megtisztelő felkérés volt, amire rögtön igent is mondtam… Legalább 5 neeee mááár, meg de miért pont én... után.
Azután belegondoltam abba, hogy mennyien vállaltatok fel olyan dolgot, amire akárki más azt mondhatta volna, hogy ne máááá. Úgyhogy elvállaltam a felkérést. Ezúton is elnézést. Volt mit levetkőznöm, mert nem vagyok gyakorlott közszereplő és a mikrofonnal is hadilábon álltam.
De térjünk rá a királylányosító projektre. A bevonuláshoz felsorakozott a sok csinos résztvevő – nem is emlékszem ilyen magas részvételre -, és az életkortól függetlenül, szép ruhákban, ízlésesen kisminkelve és az izgalomtól csillogó szemekkel várták a sorukat. Nagy tapsot kértem a résztvevőknek, akik a tábornak is köszönhetően kívül és belül is megszépülve mutatták meg magukat. Köszönet a felkészítésben főszerepet vállaló Börcsök Enikőnek és annak a páratlan csapatnak (ha jól számoltam öten voltak), akik profi munkát végeztek fodrászként és sminkesként.
Amúgy, ha már a Csudamadár jegyében telik a hét, akkor stílszerűen, nem irigyeltem volna azt a sárkányt, amelyiknek most kellett volna választania az elrablás alanyát a sok szebbnél szebb mesebeli királylány közül. Azt hiszem, a tábor pszichocsapata túlórázhatna a trauma miatt.
Kedves királyfiak és királyok! Ne feledjük, mindez értünk van, a királylányok miattunk és értünk szépülnek meg, nap mint nap. Igazán megérdemlik, hogy észre is vegyük!
Zárszóként csak annyit: Virág, várunk vissza!