IX. Mi is nyaralunk Tábor

„…mert volt pár utunk, és sok mindent tudunk, de legfőképpen azt, hogy összetartozunk.”

Ismét egy csodában volt részünk a IX. MI IS NYARALUNK táborban: minden eddigi táborban átéltük a varázslatot, minden tábor után éreztük, hogy ennél jobb nincs az egész földkerekségen, de most valahogy ez mégis más: olyan, mintha egy hatalmas puzzle minden darabja tökéletesen a helyén lett volna: a gyerekek, a szülők, az önkéntesek, a helyszín, a programok, az időjárás és még sorolhatnám. A puzzle egyik darabja ugyan sajnos megsérült, de a hét végére – egy gipsszel bővülve – ismét elfoglalhatta a helyét és vele lett teljes a kép.

Jókedvű, boldog és persze szívszorító pillanatokból idén sem volt hiány, újra átélhettük, hogy milyen egymás feltétel nélküli elfogadása, milyen az igazi összetartozás, vagy amikor minden szembejövő ránk nevet, amikor közös titkaink vannak a gyerekekkel és amikor egy kicsit mi is gyerekek lehetünk...
Hiányoztok gyerekek!

Feszt Tímea Diána önkéntes

Egy tábor után érkezett levél...

Kedves Zsuzsa!

Nagyjából visszaállt a rend "bennem" is és a környezetünkben is a hazaérkezésük óta. Amikor elmentek, eleinte hatalmas "jó csend" vett körül, ami igazán nagyon finom volt. Aztán - gondolom, ahogy pihentem - jött a nagy hiányérzet. Sehol széthagyott holmik, égve hagyott villany, nyitva hagyott ajtók, mosatlan edények, poharak, szóval nélkülük maga volt az idegesítő rend. A megszokott "rend" természetesen azonnal viasszaállt, amikor megjöttek épségben, TELI ÉLMÉNYEKKEL!!!

Zeng a ház azóta is a sztoriktól, a programoktól, élményektol, a már meglévo ismerősök és az újonnan szerzett barátaik nevétől. ÉLMÉNY volt ez a hét a javából mindkét gyereknek, a Papiról már nem is beszélve. Sűrítve kaptak ízelítőt az egymásra figyelés öröméből, a jó értelemben vett "másság" elfogadásának képességéből, az önzetlen segítés (önkéntesek) hatalmas erejéből, az összetartozás semmihez nem fogható érzéséből. Egyszóval úgy érzem, hogy ismét megéltek egy CSODÁT, ami úgy a transzplantált gyerekeket, fiatalokat, mint az egészséges hozzátartozóikat egy életen át elkíséri. Folyamatosan nézzük a szenzációs képeket és közben az jutott eszembe, hogy szívem szerint, ha értenék hozzá, a fényképekről a szemeket külön albumba gyűjteném. Nagyon "beszédes" album lenne. Van egy jó pár kép, amelyik joggal pályázhatna "AZ ÉV FOTÓJA" címre.

Zsuzsa!
A köszönetet szavakkal megpróbálhatom kifejezni Neked és fáradhatatlan kis csapatodnak, de azt hiszem meg sem közelíti azt az érzést, amit leírni nem tudok. Évről-évre, alkalomról-alkalomra iszonyatos energiával, a legnagyobb feladatok megoldásától a legapróbb részletekig, percre pontosan mindent megszervezve részesítetek másokat az ilyen és hasonló csodában. Kívánom Neked és segítőidnek, hogy valamilyen formában legyen jelen az életetekben minden nap egy kis csoda, hogy még sokáig táplálni tudjátok bennünk az életörömöt, erőt, lelkesedést, és a munkátok eredményeként még nagyon sok vidám tekintetet láthassunk.

Köszönet és millió puszi,
Ria

Képek a galériában >>