Mi is nyaralunk 2018.

Június 24-július 1-ig tartott a szervre váró és szervátültetett gyerekek 15. MI IS NYARALUNK tábora Balatonszemesen, az OTP Hotelben.

A táborban készült képek itt láthatóak:

Horváth Kriszti képei a galériában >>

Dr.Grózli Csaba képei a galériában >>

Mészáros Laura képei >>

Jakab Ivett képei >>

 


Beszámolók a táborról

 

Először a MI IS NYARALUNK táborban

 

Az igazi hősök köztünk élnek! Bizonyította ezt az az egy hét is, amit a Transzplantációs Alapítvány jóvoltából Balatonszemesen tölthettünk el a Mi is nyaralunk táborban. Kisfiúnk, Olivér már négy éve él új májacskájával. Sokszor beszélgettünk arról, hogy vajon milyen is lehet az a bizonyos transzplantációs tábor, és most idén végre eljött a mi időnk is... jelentkeztünk!

A válasz, ami mosolyt csalt arcunkra, hamar meg is érkezett Zsuzsa nénitől:

"Hurrráááá! Ezt nem hiszem el!"

Olivér izgatottan várta az indulás napját, és számolgatta a „hányat alszunk még addig” éjszakákat. Mi pedig tele voltunk kérdésekkel: milyen lesz, kik lesznek ott, vajon befogadnak- e a már kialakult közösségbe? Ezzel együtt mi is nagyon készültünk. Pénteken még volt egy kontroll a II. számú Gyermekgyógyászati Klinikán, de eljött a

vasárnap, az indulás napja.

Nagyon barátságos fogadtatásban volt részünk. Mindenki mosolyogva, kedvesen köszöntött minket, regisztráció után megkaptuk a tábori pólót és a szobakulcsot. Zsuzsa néni örömmel üdvözölt minket, és Fellner Márti körbevezetett, bemutatta a tábort, a foglalkozások helyszíneit.

Közben találkoztunk már ismerős családokkal, mindenki örült, hogy végre mi is megérkeztünk. Később szín szerinti csapatokba osztva folytattuk az ismerkedést a többiekkel. Nagyon szimpatikusak voltak a csapattársaink, már az első pillanatban egy hullámhosszon voltunk. Eleinte kicsit tanácstalanul, de később már vidáman készültünk teljesíteni a csapatfeladatot a pénteki Ki mit tud-ra.

Olivér a sok kórházban töltött idő miatt még nem teljesen szokta meg a közösséget, ezért ő próbálta járni a saját kis útjait, amit a fejecskéje diktált. Ezért Apával megosztva igyekeztünk részt venni a felnőtt foglalkozásokon. Olivérnek mindennapos elfoglaltság volt a reggeli úszásoktatás, miközben nagyon megszerette Cápa Bácsit. Azóta is emlegeti őt minden nap. Napról napra egyre jobban beilleszkedett, és egyre többet ismerkedett és játszott társaival. Sokat motorozott, kézműveskedett, voltak pillanatok, amikor úgy eltűnt a gyerekekkel

játszani, hogy nem is láttuk. A többi szülő megnyugtatott, hogy a gyerekek biztonságos helyen vannak, és itt mindenki figyel mindenkire.

Első alkalommal én, a többi napokon pedig Apa vett részt a Családi Körben. Mi szülők kicsit jobban megismerhettük egymást, tapasztalatokat, gondolatokat cseréltünk. És olyan jó volt sírni..., sírni…, úgy őszintén, magyarázkodás nélkül. Itt tudta és átérezte mindenki, hogy mi történik velünk belül. Köszönjük Edit ezt a fantasztikus terápiát!

Esténként izgatottan vártuk, hogy mikor szólal meg a toborzó zene, és kezdjük el a tábortánc tanulását. Kicsik, nagyok, mindenki együtt, önfeledten és vidáman tanulgattuk a lépéseket és mozdulatokat. Az időjárás miatt fürödni nem tudtunk a Balatonban, de így is sokat játszottunk, nevettünk, beszélgettünk, ismerkedtünk, jókat ettünk, ittunk, szóval jól éreztük magunkat. Csupa pozitív élményben volt részünk az egy hét alatt, mindent nagyon szerettünk, élveztünk!

Soha nem fogjuk elfelejteni Zotya szervriadóját, ahogy a kapuban izgatottan, remegve, sírva vártuk a mentőt, majd kísértük Zotyát egészen a mentőautóba beszállásig, kívánva a legjobbakat neki. Sajnos akkor azt a szervet nem ő kapta, de én hiszem, hogy minden okkal történik, és Istennek terve van még vele is. Drága Zotya! Szívből kívánom, hogy teljesüljön minden álmod, és minél hamarabb érkezzen meg a számodra megfelelő, egészséges májacska. Gyógyulj meg, kis Hős!

Mindannyian a sebmentes életre vágyunk. Olyanra, ami egyszerű, ami nem fáj, ami sosem okoz sebeket. Majd a hegeinket álarc mögé rejtjük, mert azt hisszük, ennek így kell lennie. Minden reggel összeszedjük az összetört darabokat, ragasztunk, és elrejtünk. És közben elfeledjük, mennyit köszönhetünk a sebeinknek. Volt, amelyiktől erőt kaptunk, találunk olyat, ami tanított, és van olyan is, számtalan, ami masnimentes ajándékként a lelkünkben él tovább.

De legyen bárhogy, történjen bármi, a sebek tettek azzá minket, amik most vagyunk, és a holnap fájdalma tesz majd azzá, akivé lehetünk. Azért kaptuk, mert benne voltunk valamiben, valami megismételhetetlen csodában, ami bárhogy is ért véget, esélyt adott. Esélyt a szebbre, jobbra, egy reménnyel teli gyönyörű világra. Az Életre!

Egy hét alatt rájöttem, hogy tagjai vagyunk egy olyan közösségnek, ahol mindannyian Hősök vagyunk. Hős a szervátültetett gyermek, Hős az egészséges testvér, Hős az anyuka, Hős az apuka, Hősök a gyógyító orvosok, Hősök az önkéntesek. Olyan hősök vagyunk, akik ugyan időben máskor, de egy célért vívtuk és vívjuk a csatát...az egészséges boldog életért!

 

Azt hiszem, szeretünk ide tartozni... Hozzátok!

Köszönjük szépen Transzplantációs Alapítvány!

 

Mi is nyaralunk jövőre is!

Éles Olivér és szülei

 

Amikor Zolinak hívják Hófehérkét…

Mint minden évben, idén is nagyon jól éreztük magunkat a táborban. Simon úgy érzem, hogy oly sok év után, most találta meg igazán a helyét és persze ez nagyon boldoggá tett engem! Ez többek között annak is köszönhető, hogy rátalált a neki való sportra, a röplabdára. Ráadásul nem csak simán lelkes volt, hanem kiderült, hogy meglehetősen ügyes is benne. Olyannyira, hogy ősztől járni fog a szervátültetett röpisek edzéseire és remélhetőleg a következő versenyen már legalább a kispadon biztos helye lesz a csapatban.

Ami még Simon számára és számomra is feldobta a tábori hangulatot, az a csapatunk volt. Remekül éreztük magunkat együtt egész héten Nagy Tóni (önkéntes segítő) vezetésével. Az is jó volt, hogy nem versengés volt, hanem a saját szórakoztatásunkra élvezhettük egymás társaságát. A kötelezettségektől mentes együttlét hatalmas lelkesedést szült. És nem csak nálunk, hanem láthatóan a többi csapatnál is. Remek ötlet volt a csapat Ki mit tud, ami szintén tét nélküli és fergetegesen jó hangulatú volt. A hét elején megkapott meséket profin, olykor komolyabban, de általában inkább humorosan, végtelen lelkesedéssel dolgozták át a résztvevők. Ahogy elnéztem, nem csak a mi csapatunknál, hanem mindenhol, mindenki kivette a részét a munkából. Egész komoly díszletek és jelmezek készültek. Nálunk Jeránek Ákos fantasztikus rímbe szedett átiratot írt a Hófehérkéből. Többen el sem hitték, hogy az elképesztően vicces műalkotás egyetlen délután született. Nagyon szerettük a készülést, a próbákat és amikor Magyar Zoli elvállalta Hófehérke szerepét, már tudtuk, hogy nyert ügyünk van. A produkció olyan jól sikerült, hogy bármilyen versenyen kiállhatnánk vele!

Nekem személyesen nagyon megtisztelő volt, hogy Börcsök Enci megdicsért a darabban való szerepemért. Én lehettem a mesélő és igyekeztem a lehető legjobban felolvasni az Ákos által írt remek szöveget. Dobi Eti már tavaly és idén ismét felkért, hogy a szülők esti játékaiban is szerepet vállaljak, ami szintén nagyon jól esett. Tavaly a jobbomon Enci, a balomon Tóth Zoli ült, aki sajnos idén már nem lehetett velünk. Enikő nagyon szép megemlékezéssel kezdte az estét, mielőtt belecsaptunk volna a játékba, amely fergeteges hangulatú volt. Eti feladatain, főleg az igaz-hamis játékon nagyon jókat nevettünk.

Köszönjük nektek az az eddigi éveket és az idei legjobb táborunkat! Jövőre veletek ugyanitt, illetve ugyanott!!!! J

Gálvölgyi Eszter


Nincsen mértékegység

Pilinszky János azt írja a jótettről, hogy semmiféle műszer nem jelzi, és semmiféle statisztikai apparátus nem készít róla táblázatot, de a jelenléte annál valóságosabb. Minden kétséget kizáróan ez az állítás a “Mi is nyaralunk” táborra is tökéletesen  megállja a helyét, hiszen a tábor jelenléte és a fontossága mérhetetlen, számszerűsíthetetlen. Hány család története fér bele egy hétbe? Mennyi gyerekkacaj, mennyi boldogság?

Ezekre nincsenek válaszok, vagy mérhető adatok, a tábor szummáját csak emlékekben és érzésekben őrizzük. Olyanokban, ahol  a kisgyerekek a valaha látott legnagyobb harcosok, a szülők pedig a legnagyobb szuperhősök.

A 15. táborban az én feladatom az volt, hogy a harcosokat és szuperhősöket mozgásra bírjam esténként, és betanítsam az idei tábortáncot. Ezt a megbízást már a második napon abszolváltuk,  egyszerre lendültek a kezek és a lábak, egy ritmusra tapsoltunk és forogtunk a Balaton partján. Június 29-én este azonban nem csak a kezeinket és lábainkat mozgattuk egy ritmusra, hanem a szívünk is egyszerre dobbant egy nagyot a szervriadó hallatán.

A legjobb keresztmetszeti képet a tábor lényegéről számomra ez az este jelentette.  Ez az este, amikor mindenki, aki értesült a hírről karöltve, lélegzetvisszafojtva várta a mentőautó érkezését, egészen addig, amíg az be nem gördült a tábor területére. Onnantól pedig üdvrivalgás, tapsvihar, drukkolás, és megannyi elhomályosult szempár. Igazán különleges és megindító látvány, nem mindennapi élmény. Messzebbről szemlélve az eseményeket egy olyan hatalmas család összetartozását mutatja, amelynek a sorsközösségébe való tartozás legalább akkora kiváltságot jelent, mint terhet. Olyan ritka, és szeretetteljes pillanatok voltak ezek, amelyekben egészen tisztán látszik, hogy ezek a szuperhősök, és harcosok  hogyan küzdenek, és szorítanak egymásért.

Nincsen mértékegység, a tábor értéke mindennél valóságosabb.

Köszönöm az élményt, köszönöm a lehetőséget. Jövőre találkozunk!

Csetneki Kata

Önkéntes

 

 

   

NÉPSZERŰ KIADVÁNYUNK

 


 

Ismét sikeresnek mondhatjuk a MI IS NYARALUNK tábor javára rendezett árverést, a bevételünk meghaladta az egymillió forintot!

Köszönet érte az alkotásokat felajánló művészeknek, a kiállításnak és az aukciónak helyet adó SCH Galériának, az aukciót levezető Oltai Kata művészettörténésznek, valamint az aukciós katalógust előállító Pharma Press nyomdának, no meg az alkotásokat megvásárló támogatóinknak!

Az aukción megmaradt alkotásokat ide kattintva lehet megtekinteni és  továbbra is lehet vételi ajánlatot tenni a transalap@acenet.hu címen!

        A segítség mindig jól jön!


Feliratkozás levelezőlistánkra