Olivér története
A mi történetünk 2010 október 19-én kezdődött. Ekkor született várva várt kisfiunk, Olivér. Örömünket beárnyékolta, hogy másnap felszállították Budapestre a Bókay Klinikára, mivel mindkét lábfeje feldagadt. A kivizsgálások után kiderült, hogy nyirokkerindégi rendellenessége, illetve coarctatio aortae szűkülete van. Ezek a „problémák” csak kontrollokat igényeltek. 2017-ben Oli fájlalni kezdte a hasát. Rögtön hívtam Balogh Lídia docens asszonyt, akinek a mai napig hálásak vagyunk. Másnap mehettünk is a klinikára, a hasi ultrahangon derült ki, hogy vena portae hiány betegsége van, nem fejlődött ki a májból a kifelé menő ér. Helyette kollateralis erek alakultak ki. Felvettük a kapcsolatot Dezsőfi Antal főorvos úrral. Eleinte 3 majd 6 havonta jártunk nyelőcső tükrözésre, ahol a már kialakult varixokat gyűrűzték.
Majd 2021-ben kitört a Covid járvány. Áprilisban beadatattam a védőoltást magamnak. Sokan a védőoltás mellett voltak, de voltak, akik ellene. Bennem ezzel félelmet generáltak, ami utólag a szerencsénk is volt. Édesanyámtól elkértem a pulzoximéterét. Oltást követő másnap reggel megmértem magamnak. Majd jött Oli és mondta, hogy ki szeretné próbálni. Rátettem az ujjára, az oxigén-szaturáció 86% volt. Még aznap elmentünk a klinikára, ahol RTG vizsgálat alapján hepato-pulmonalis szindrómát diagnosztizáltak, amit később a tüdő-izotópvizsgálat is alátámasztott. Dezsőfi főorvos úr közölte, hogy Olinak májra van szüksége, majd felvette a kapcsolatot a Transzplantációs Klinikával. A Professzor akkori meglátása szerint nem volt szükséges a listára kerülni, hanem egy shunt-öt szeretett volna betenni, hogy elvezesse a nyomást. Ezt a műtétet az aneszteziológia nem vállalta, helyette lépembolizációt kértek. Ekkor Olivérnek oxigénre volt szüksége. Az embolizáció júliusban megtörtént. Szeptemberben azonban, az újabb CT vizsgálaton semmiféle javulás nem látszódott. A novemberi kontrollunkon Dezsőfi főorvos úr jelezte, hogy Olinak csak a májtranszplantáció jöhet szóba. A májbizottság 2022. január első hetében tette fel a listára. Napról napra romlott az állapota. Iskolába nem járt, magántanuló lett. A transzplantáció előtti hónapok már nagyon nehezek voltak, az ágyból alig tudott kikelni. Tudatosan törekedtem arra, hogy pici, apró célokat tűzzek ki elé és a családom elé is. Húgát, a kétéves Karinát is próbáltam felkészíteni az előttünk álló hosszú hónapokra, melyeket nem fogunk együtt tölteni.
Augusztus 23-án este végre megcsörrent a telefonom, jött a hír, hogy Oli esélyt kaphat. Másnap sikeresen megtörtént a műtét, megkapta a számára tökéletes májat. Viszont az elkövetkező hetekben nem javultak Olivér tüdőfunkciós értékei. Két lélegeztető gép is segítette, egy Hamilton nevezetű, ami nagyobb áramlással adta az oxigént, a másik a NoxBox gép volt. Közel 3 hétig altatásban tartották. Nagyon „rezgett” a léc, a műtét előtt is felkészítettek, hogy lehet, nem éli túl a műtétet sem. Elvégeztek egy CT vizsgálatot, ahol kiderült, hogy szívelégtelenség lépett fel, amire azonnal megkapta a megfelelő gyógyszereket, és egy stentet kellett behelyezni a portájához. A beavatkozás másnap meg is történt, még aznap délután javultak az értékei és pár nap elteltével fel tudták ébreszteni. Az ébresztés után már csak egy hetet töltöttünk a Transzplantációs klinika Intenzív osztályán. Hálás szívvel gondolunk az ott dolgozó sebészekre, orvosokra, nővérekre, ápolókra.
Átkerültünk a Bókay Klinika Intenzív osztályra, ahol csak pár hetet voltunk, mivel már csökkenteni lehetett az oxigén áramlását. Elég volt már 5-6 liter, így felkerültünk a megszokott kis helyünkre, a Belgyógyászati Osztályra. Itt már tudtuk, hogy a következő lépés az otthon lesz. Az osztályon töltött heteket megkönnyítette, hogy ismertük az ott dolgozó orvosokat, nővéreket, a belgyógyászati osztály működését. Olivér ez idő alatt megtanulta bevenni a gyógyszereket és elfogadni, hogy erre egész életében szüksége lesz. Újra meg kellett tanulnia felülni, felállni és újra járni, egyedül enni.A klinikáról november 6-án jöttünk haza. Emlékszem, mikor Dezsőfi doktor úr először említette, hogy gondolkozzunk el a hazajövetelen, én egy picit megijedtem, hiszen tudtam, ha bármi baj van, itt jó helyen vagyunk. Oli nem szeretett volna hazamenni, benne is voltak félelmek, de főorvos úr megnyugtatta, ha bármi gond van, mehetünk az osztályra.