Isti története

Isti 2011. október 14-én született. Születését követően azonnal fény derült arra, hogy biláris atresiaban szenved. Ennek oka az epevezeték veleszületett szűkülete vagy hiánya. Az epevezetéken át nem tudott az epe kiürülni. 11 napos kis csecsemő korában Kasai műtétet hajtottak végre. Sajnos ezután a máj állapota fokozatosan romlott. Rendszeresen járt Budapestre ellenőrzésre, felkerült a várólistára, de a transzplantációra a rendezetlen családi körülményei miatt nem kerülhetett sor.

Mi 5 éves kora körül ismertük meg, akkor szegénykének sárga volt a bőre és a szeme, sokszor viszketett az egész teste, hasa puffadt, végtagjai vékonyak, gyengék voltak. Hatéves korában, november elején került a családunkba, majd nagyon hamar, január 6-án jött a riasztás, hogy találtak számára donort és azonnal, mentővel menjünk Budapestre. Nagy szerencse, hogy utolértek minket telefonon, hiszen a budapesti klinikán még nem ismerték az elérhetőségünket, nem volt meg a számunk, így a gyerekotthonnal vették fel a kapcsolatot. Szerencsére pont egy olyan dolgozó vette fel a telefont, aki ismerte Istit és még a mi számunkat is meg tudta adni a koordinátornak. Így aztán nagy sírás közepette összekészültünk és este indultunk Budapestre a küldött mentővel. A transzplantációs klinikán kivizsgálták, szerencsére nem volt megfázva, így előkészítették a nagy műtétre. A Baross utcai klinikán Isti volt a legfiatalabb páciens, sokszor bajban voltak a nagyon kedves orvosok és ápolók, hogy nem volt megfelelő kis műszer, vérnyomásmérő stb. A műtétet este 11.30-kor kezdte Máthé professzor és hajnali 6 órakor fejezte be. A műtét jól sikerült, néhány óra alvás után az intenzív osztályon ébredezett, ahol azonnal mindenki kedvence lett. Pár napig csak pudingot evett, de aztán lassan visszajött az étvágya és erőre kapott. Ezután egy darabig még a transzplantációs klinikán lábadoztunk, majd a Bókay Gyerekklinikán Dezsőfi doktor osztályán gyógyultunk tovább. Itt beállították a gyógyszereit, majd közel egy hónap után, február 2-án hazamehettünk. Ezután még voltak nehéz napok, rengeteg gyógyszer a mellékhatásaival együtt, kórházi kezelések, de aztán szeptembertől mar folytathatta az óvodát, majd a következő évben elkezdhette az iskolát is. Isti most már 5. osztályos nagyfiú, jól van, szépen fejlődik. Jól tanul az iskolában, szeret sportolni, zenélni és telefont nyomogatni. Köszönetet mondunk mindenkinek, aki a gyógyulásában segítette vagy most is segíti.

Isti 2011. október 14-én született. Születését követően azonnal fény derült arra, hogy Isti biláris atresiaban szenved. Ennek oka az epevezeték veleszületett szűkülete vagy hiánya. Az epevezetéken át nem tudott az epe kiürülni. 11 napos kis csecsemő korában Kasai műtétet hajtottak végre. Sajnos ezután a máj állapota fokozatosan romlott. Rendszeresen járt Budapestre ellenőrzésre, felkerült a várólistára, de a transzplantációra a rendezetlen családi körülményei miatt nem kerülhetett sor. Mi 5 éves kora körül ismertük meg, akkor szegénykének sárga volt a bőre és a szeme, sokszor viszketett az egész teste, hasa puffadt, végtagjai vékonyak, gyengék voltak. Hatéves korában, november elején került a családunkba, majd nagyon hamar, január 6-án jött a riasztás, hogy találtak számára donort és azonnal, mentővel menjünk Budapestre. Nagy szerencse, hogy utolértek minket telefonon, hiszen a budapesti klinikán még nem ismerték az elérhetőségünket, nem volt meg a számunk, így a gyerekotthonnal vették fel a kapcsolatot. Szerencsre pont egy olyan dolgozó vette fel a telefont, aki ismerte Istit és még a mi számunkat is meg tudta adni a koordinátornak. Így aztán nagy sírás közepette összekészültünk és este indultunk Budapestre a küldött mentővel. A transzplantációs klinikán kivizsgálták, szerencsére nem volt megfázva, így előkészítették a nagy műtétre. A Baross utcai klinikán Isti volt a legfiatalabb páciens, sokszor bajban voltak a nagyon kedves orvosok és ápolók, hogy nem volt megfelelő kis műszer, vérnyomásmérő stb. A műtétet este 11.30-kor kezdte Máthé professzor és hajnali 6 órakor fejezte be. A műtét jól sikerült, néhány óra alvás után az intenzív osztályon ébredezett, ahol azonnal mindenki kedvence lett. Pár napig csak pudingot evett, de aztán lassan visszajött az étvágya és erőre kapott. Ezután egy darabig még a transzplantációs klinikán lábadoztunk, majd a Bókay Gyerekklinikán Dezsőfi doktor osztályán gyógyultunk tovább. Itt beállították a gyógyszereit, majd közel egy hónap után, február 2-án haza mehettünk. Ezután még voltak nehéz napok, rengeteg gyógyszer a mellékhatásaival együtt, kórházi kezelések, de aztán szeptembertől mar folytathatta az óvodát, majd a következő évben elkezdhette az iskolát is. Isti most már 5. osztályos nagyfiú, jól van, szépen fejlődik. Jól tanul az iskolában, szeret sportolni, zenélni és telefont nyomogatni. Köszönetet mondunk mindenkinek, aki a gyógyulásában segítette vagy most is segíti.

Szücs Réka, Isti anyukája