Márk története

Márk története

Márk 2015-ben

Márk 2000. 01. 20-án született, és mint majdnem minden újszülött, ő is besárgult, ezért kék fény alatt volt tíz napig. Hazamentünk, minden rendben volt, a kórházi zárójelentésen is minden jót írtak. Teltek a napok, hetek, majd három hónaposan azt vettem észre, valami nincs rendjén. Keveset evett, a hasa viszont akkora volt, mintha egy dinnyét nyelt volna le. A körzeti orvosunk elküldött ultrahangra, de mielőtt behívtak volna minket, a vizsgálóban kötöttünk ki. Az orvosok meglátták és közölték, hogy a gyermeket fel kell venni az osztályra. Nem hittem a fülemnek, csak álltam, mindenre képtelenül. Felvették az osztályra, megvizsgálták, közölték, hogy kétoldali heresérve van, meg kell műteni, de közben az ultrahang vizsgálat kimutatta, hogy policisztás vese- és májbetegsége van. Azt sem tudtam, mi fán terem ez a betegség. Voltunk szcintigráfián, kiderült, hogy mindkét oldali vesén és a májon apró ciszták vannak. Közölték: új vese és máj kell. De előbb a heresérvet kell megműteni. Idegesen, izgatottan vártam, majd kitolták a műtőből, és közölték, az intenzív osztályra kell vinni. Kiderült, hogy a műtőben 200 volt a vérnyomása. Egyáltalán csoda, hogy felhozták, melegítős ágyba tették. Csövek mindenhol, a gépek sípoltak. A vérnyomását próbálták levinni, sikertelenül. Csak néztük a monitort és 170-175 alá nem ment. A levegőt is nehezen vette, majd már felnőtt dózisban kapta a vérnyomás csökkentőt, de nem segített, ekkor közölték, pár nap és átszállítják az I. számú gyerekklinikára. A rossz vese és máj okozza ezeket a tüneteket. Tudtam, 3 hónapos gyermek nem kaphat felnőtt vesét, még akkor sem, ha donornak jó lettem volna. Megfordult a fejemben, hogy az akkor 30 hónapos lányom fél veséjével nem lehetne-e Márkot megmenteni. Erre a felvetésre az intenzív osztály főorvos asszonya azt mondta, mit képzelek, nem rendelkezhetek a lányom veséjével, és különben is minek hoztam ezt a gyereket haza a kórházból. Én türelmes és nyugodt ember vagyok, de abban a pillanatban a kórház ablakán kihajítottam volna ezt az orvost, de mosolyogtam, és próbáltam megoldást keresni. Pár nap múlva átszállítottak minket az I. számú Gyerekklinikára, amely immár 16 éve második otthonunk. Először a csecsemőosztályon gondozták Márkot. Hálás köszönet Mátyus doktor úrnak, aki hitt bennem és Márkban. Aztán, ahogy nőtt, átkerültünk a veseosztályra Sallay doktor úrhoz és az ő kezei között folytattuk a harcot.  2006. október 1-én felkerültünk a várólistára 500-as kreatinin értékkel, dialízisre nem volt szüksége. Majd 2006. december 1-én riadót kaptunk a Transzplantációs Klinikáról. Délután 17 órakor került műtőbe, és 23:30-kor az új csodavesével tolták az intenzív osztályra. Hamar lekerültünk a veseosztályra, de a sok sírástól zengett tőlünk az osztály. Tíz nap múlva már otthon voltunk. Nehezen viselte a vizsgálatokat, és még hozzá sem ért az orvos, ő már ordított. A felépülésének semmi akadálya nem volt, a vesét gyönyörűen befogadta a szervezete és így újult erővel indult az első osztálynak szeptembertől. Élte a rosszcsont gyerekek életét, és úszni jártunk. Teltek-múltak az évek és 2011. november 8-án felkerült a máj várólistára is. Vártunk, vártunk, majd 2013. február 1-jén ismét megszólalt a telefon, van donor. Pakoltunk, mentünk, meglett az ágy, és éjféltől nem ehettünk-ihattunk, hogy reggel 8 órakor megkezdődjön a szervátültetés. Majd mikor meglátták Márkot, közölték, hogy nagyobb gyerekre számítottak. A máj nagy és zsíros, így a műtét elmarad. Ennek Márk nagyon örült, mert nagyon éhes és szomjas volt. Majdnem beleharapott a szendvicsébe, mikor bejött a nővérke és közölte, hogy mégse egyen, mindjárt visszajön a doktor úr. Tíz perc múlva megjelent egy tollal és egy vonalzóval a kezében, és elkezdte méregetni Márk hasát, hogy hogyan férne be a máj, persze ez ellen Márk tiltakozott, vele ne kísérletezzenek, aztán mégis meggyőztem. Indult a második műtét. Kilenckor bevitték, 11:00-re méretre vágták a donormájat és 19:00-kor kitolták az intenzív osztályra, SIKERÜLT A MŰTÉT! Pár nap után Márk visszakerült a gyerekklinikára, a belgyógyászati osztályra Szőnyi doktor úr kezei közé. De az öröm hamar elillant, ugyanis 14 nap után folyadékot (vért) találtak a hasában. Újra fel kellett nyitni és megállítani a vérzést. Sikerült, köszönet dr. Fehérvári Imrének, aki a Transzplantációs Klinikáról jött át Márkhoz, hogy elvégezze a műtétet. Ezután már csak a felépülés maradt hátra. Eljött a varratkiszedés ideje, 39 kapcsot szedtek ki, ami nem volt egyszerű, mert zengett tőlünk a vizsgáló, de fél óra után ezen is túljutottunk. Próbáltam a 16 évet összesűríteni. Még egy lépembolizálás vár ránk, hogy utána teljesen jók legyenek az eredményei. Köszönet és hála az I. számú Gyerekklinikának a 16 éves odafigyelésért, bánásmódért és az orvosok tudásáért. Betegen is lehet sportolni, Márk 3 éves volt, mikor elkezdtük az úszást, ezt a sportot azóta is űzi, 2-3 éve a Trappancs Egyesület versenyzőjeként. A tavalyi British Transplant Games játékokon csodás eredményeket ért el Márk: 1 arany, 3 ezüst, 2 bronz. Sok versenyre járunk, mindig dobogós helyezést ér el. Nagy erőfeszítéssel, lelkiismerettel készül az Európai Bajnokságra, amire reméli, kijut Finnországba, és büszkék leszünk rá. Köszönjük, hogy vagy nekünk, és soha nem adtad fel, mindig küzdöttél, és tudom, mindig küzdeni is fogsz. SZERETÜNK!

2016.február

Földes Gabriella,

Márk édesanyja