Kata története

Kata története

Zahoray Kata Emma

 Zahoray Kata Emma vagyok, két éves múltam novemberben. A szüleim születésem után a szülészetről egyenesen a Bókay utcai Gyermekklinikára vittek. A véreredményeim nagyon rosszak voltak.

Szerencsére a kórházban a legjobb kezekbe kerültem. Hamar kiderült, hogy epeút elzáródásom van és Kasai műtétre lesz szükség. Sajnos az első, de a második műtét sem hozta meg az elvárt eredményt.

A májam fokozatosan és lassan ment tönkre. Egyetlen megoldás maradt: a májátültetés.

Aztán egyszer csak szüleimmel a repülőn voltunk. Persze minden kivizsgálás előről kezdődött. Sebaj, csak haladjunk, mert az idő volt a legnagyobb ellenségem. Jó volt, hogy Hamburgban is mindenki segítőkész és közvetlen volt.

Nagylány Kata

Egyik nap jött a jó hír a doktor bácsitól. Mamim mája jó lesz! Szüleim sírtak örömükben, de láttam arcukon a fájdalommal teli aggodalmat. Akkor már elég nehezen viseltem a csúnya bőrviszketést, különösen a nagyobbodó pocakomat. Nagyon utáltam a gyomorszondát is, de ettől talán még rosszabb volt a táp, amit muszáj volt nyelnem…

8 és fél hónap szenvedés után végre eljött a nagy nap, 2006 augusztus 9. Nehéz és hosszú nap volt ez mindenki számára.

Másnap miután magamhoz tértem, úgy éreztem magam, mintha kicseréltek volna. Papám virított ágyam mellet könnyes és mosolygós szemekkel. Mamit kerestem, de nem láttam sehol. Éreztem, hogy itt van a közelben és minden rendben van vele is. Rengeteg cső, meg gép vett körül, de ez volt az „élet”.

Két nap múlva Mami is átölelt, tudtam, hogy minden rendben van. Később jöttek az utókezelések, a sok infúzió, meg egyéb ellenőrzések. Nagyon igyekeztem, gyorsan felépültem és megerősödtem. Végül is a kint eltöltött 3 hónap nagyon hosszú volt, de bizony megérte!

Új lehetőséget kaptam az életre, amit ma mindenkinek meg szeretnék köszönni. Elsősorban Mamimnak a májat, amit tőle kaptam. Köszönöm a segítséget minden nővérkének, orvosnak, kórházi dolgozónak, minden családtagnak, barátnak és ismeretlennek.

Különös köszönettel tartozom Szőnyi doktorbácsinak is, akitől önzetlenül rengeteg emberi biztatást és orvosi segítséget kaptam.

 Még1szer köszönök mindent Nektek J

  2008 február            Kata