Gabi története

Gabi története

Gabi 2014-ben

Történetünk 2007 májusában, néhány héttel Gabi születése előtt kezdődött. A 28. héten egy rutin ultrahangos vizsgálatra mentem, amikor az orvosom észrevette, hogy szépen fejlődő babánk súlyos szívbetegségben szenved. Néhány nap múlva Budapesten végezték el a magzati szívultrahangot. A diagnózis elkeserítő volt, kritikus aortabillentyű-szűkület és súlyos mitrális billentyű-elégtelenség. „Ez a betegség az élettel összeegyezhetetlen és az újszülöttkori megoldása szinte lehetetlen” – mondta a doktornő. Ezzel a tudattal vártuk a Gabi születését. Június 11-én, a 34. héten Gabi úgy döntött, hogy világra jön. Az orvosok felkészülve várták a Debreceni Klinikán. Még ötperces sem volt, már készítette a szívultrahangot dr. Kovács Tamás. A diagnózis ugyanaz, mint amit magzati korban megállapítottak, viszont egy kis reményt mégis kaptunk aznap éjjel. Egy nagy kockázatú szívkatéteres beavatkozással időt nyerhetünk a megoldást jelentő szívműtétig. A doktor úr azonnal megszervezte a Gyermekszív Központba való szállítást, és másnap korán reggel elindult a mentő Gabival. A katéterezést még aznap elvégezte dr. Ablonczy László. Ezzel megtettük az első lépést ezen a hosszú úton. A legkritikusabb probléma megszűnt, de tudtuk, hogy a megoldást csak az operáció jelentheti, amit 3,5-4 kg-os testsúllyal lehet megcsinálni, Gabi ekkor 2 kg volt, ezért visszahelyezték a Debreceni Gyermekklinika PIC osztályára gyarapodni. Itt több fertőzésen és tüdőgyulladáson esett át, többször lélegeztetőgépre került, de így is sikerült 2 hónap alatt elérni a kívánt testsúlyt. Szeptember végén került sor az operációra. Hartyánszky professzor úr nagy szakértelemmel végezte, Gabi megkapta az első műbillentyűjét. A felépülés nagyon nehezen indult, 1 hónapig még altatni kellett, többször felmerült, hogy újra operálni kell. 1 hónap után azonban javulni kezdett az állapota, levették a lélegeztetőgépről, szépen lassan csökkent az infúziók száma is. Újra meg kellett tanulnia enni, nekem pedig meg kellett tanulnom etetni és gyógyszerezni Őt. 5,5 hónapos volt, mikor végre eljött a várva várt nap, és szoros felügyelet mellett hazahozhattuk a kisfiúnkat. Gyenge volt, a fejét sem tudta tartani, nagyon izzadt, nyugtalan volt, sokat sírt. Az itthoni nyugodt légkör azonban jó hatással volt rá. Rohamosan elkezdte behozni a lemaradását, 8 hónaposan már ült, és 1 évesen – mint bármelyik egészséges baba – járni kezdett. A személyisége is kezdett szépen kibontakozni, megtudtuk, hogy nagyon mosolygós, vidám kis bohócot kaptunk, aki könnyen teremt kapcsolatot bárkivel. Így telt a következő 4,5 évünk. 2012 áprilisában elérkezett a következő műtét ideje, ekkorra már „kinőtte” a műbillentyűjét, szükség volt egy nagyobb beültetésére. Sokat aggódtunk, hogy hogyan viseli majd a kórházi napokat, azokat az órákat, amikor nem lehetünk mellette, mit is mondjunk neki, hogyan lehet egy 5 éves gyereket minderre felkészíteni… Ezt az operációt is a Hartyánszky dr. úr végezte. 8,5 óra elteltével jött ki a műtőből, komplikáció nélkül zajlott minden, Gabi szépen gyógyult, 3 hét múlva már ismét otthon voltunk, abban a reményben, hogy kaptunk néhány évet a következő megmérettetésig, de sajnos nem így lett. Június 11-én, éppen az 5. születésnapján vittem kontrollra, ahol egy újabb súlyos betegséget állapítottak meg, bal kamra aneurysma-t. Sok-sok vizsgálat után ismét műtétre került sor. Ezt viszont már nem viselte jól a szervezete, többször került válságos állapotba az operáció alatt és a következő néhány napban is. Egy hét elteltével lassan, de javult az állapota. Sajnos már nem volt az az örökké jókedvű, beszédes kisgyerek, helyette szomorú, passzív, fáradékony volt. Mi bíztunk benne, hogy ahogy az első műtét után, most is regenerálódik és újra olyan lesz, mint előtte. Teltek a hetek, a hónapok, de a változás nem jött el, októberben pedig napok alatt annyit romlott az állapota, hogy ismét a kórházban találtuk magunkat, jobb és bal szívfél-elégtelenséggel. Újrakezdődtek a vizsgálatok, keresték az orvosaink, hogy mi lenne a legjobb megoldás. November közepén született meg a döntés, transzplantálni kell. Közben a keringéstámogató infúzióknak köszönhetően sokkal jobban lett, és visszakaptuk a „régi” Gabit. Újra volt kedve játszani, sokat legózott, számítógépezett, társasjátékoztunk, mozogni továbbra sem bírt sokat, de minden nap ment a tornaszobába gyógytornára. December 3-án került fel a várólistára. A kórházban vártuk a szívet, bent töltöttük a Mikulást, a Karácsonyt is. A szobatársak között több kis barátot talált magának és egy nagy szerelmet is. Az első riasztás március 9-én reggel érkezett, délután tudtuk meg, hogy ez a szív a Gabié lesz. Aggódva, de boldogan köszöntünk el tőle a műtőajtóban. 9 óra elteltével jött ki dr. Prodán Zsolt a műtőből. Minden rendben zajlott. Néhány nap múlva már fociztunk, újra tanult futni, ugrálni. 4 hét sem telt el, és fél év után hazaértünk. Gabi azóta jól van, bár nagyon küzd a szervezete a gyógyszerekkel. Nemsokára újra kezdheti az óvodát, egyre több a családi program és februárban részt vehettünk tengelici farsangoláson is  a többi transzplantálttal. Néhány nappal ezelőtt egy szívbeteg/szívműtött emberekről szóló dokumentumfilmet vetítettek a tv-ben. Gabi nézte, majd ezt mondta: „Emlékeztek még rá, hogy régen az én szívem is beteg volt? De most már teljesen egészséges!” Örök hálával és köszönettel tartozunk a GOKI Gyermekszív Centrum minden dolgozójának, hogy Gabi velünk van, a sok-sok mosolyt és játékot és minden nehézség ellenére sem cserélnénk el az elmúlt 6,5 évet, mert nagyon sok csodát éltünk meg és sok barátot találtunk.