Beszámolók

ESOT Kongresszus 

Párizs, Franciaország

2009. 08. 30. – 09. 02.

A Transzplantációs Alapítvány képviseletében, a Minisztérium támogatásának köszönhetően részt vehettem a 2009. évi ESOT kongresszuson. Az előadások száma, és minősége a 2 évvel ezelőtti, prágai kongresszust is túlszárnyalta.. A délelőtt – délután 6 – 6 parallel futó szekció előadásai közül nehéz volt választani, a poszterek száma meghaladta az ezret

 Az ESOT kongresszus előadásai közül legnagyobb hallgatósága most is – hasonlóan a prágaihoz – a szervkereskedelemről, szervturizmusról szóló szekciónak volt. A szekció címe: „Ethical, legal and psychosocial aspects of transplantation”, a hatalmas előadóterem minden ülőhelye foglalt volt, és a fal mellett végig álltak. A másik, számomra kiemelten érdekes szekció: a „New organ donation challenge: from living donor to non heart beating donor”. Az elhangzott 10-10 előadás mindegyike tanulságos volt, és megállapítható, hogy mindkét szekció a donorhiány különböző alternatív megoldásával foglalkozik, és az előadók többsége ebben a témában a holland, vagy angol volt, valamint egy-egy skandináv, német és belga. A „non heart beating” donációról japán és francia előadást hallhattunk.

Fontos megállapítások:

1./ A szervkereskedelmet tiltó törvény minden országban létezik, de szankciókat nem tartalmaz legtöbbje. Van olyan ország, ahol a biztosító még téríti is a külföldön történt (vásárolt) szervátültetés költségeit!  17 európai országban létezik a szervturizmus: Kína, India, Irak, Irán, Afganisztán, Columbia a leggyakoribb célország. Harmonizálni kell a törvényt!

2./ Angol adatbázis kimutatta, hogy a brit állampolgároknak ázsiai országokban beültetett (vásárolt) szervek ötéves túlélési statisztikája szignifikánsan rosszabb a szigeten történt beültetésekénél. Gyakran olyan beteg megy külföldre szervátültetés céljából, aki otthon nincs is várólistán.

3./ Nagy-Brittaniában és Hollandiában is kiválóan működik a non-related donor-program.

Az élő donációk száma folyamatosan növekszik az utóbbi évtizedben. Nem csak genetikailag kötődött, hanem genetikailag nem, de érzelmileg kötődött személyeket is elfogadtak, mint donorok. A nagy részük partner, vagy jó barát volt, akik direct, nem anonim módon adományoztak. A holland cross-over  programban donorok nem-rokonoknak adományoznak anonim módon. Egyes európai centrumok indítottak olyan donációs programokat, ahol “Jó szamaritánus” vese donorok adományozzák a veséjüket egy irányított, vagy nem irányított, anonim módon. Ezen felül, a Jó Szamaritánusok segíthetnek sikertelen cross-over pároknak, domino-párosított programokon keresztül. A rotterdami Szamaritánus donációs programban 47 donor tett 77 vese transzplantációt lehetővé.

A legtöbb Jó Szamaritánus azt jelzi, hogy másokat segíteni a filantropikus életvitelük része, amint más önzetlen tettük mutatja (pl. vér/csontvelő donácio vagy önkéntes szociális munka). Előfurdul, hogy ezek a donorok ismernek vese pacienst a közvetlen környezetükben. Számos donácio szimbolikus aktusként működött, egy elhunyt szeretett megemlékezéseként. Egy kisebbség vallási okra vagy erkölcsi kötelezettségre hivatkozott. A média fókusz kiváltott számos telefonhívást donoroktól a centrumokba. Létezik felkérő gyakorlat is, ahol a paciensek donorokat keresnek újságok-, TV-, és interneten keresztül. Jó Szamaritánus donorok, akiknek nincs genetikai vagy emocionális kapcsolata a recipienssel, kitágítják az élődonor programokat, főleg anonym domino-párositott eljárás keretében. A Jó Szamaritánus donácio integrálása a holland vesetranszplantációs programba összhangban van azzal a szociális és orvosi missziójukkal, hogy minél több paciensen segíthessenek.

Ezen felül a Szamaritánus donácio pozitívan befolyásolja a közvéleményt a szervátültetés témájában.

Budapest, 2009. 04. 28.

Szalamanov Zsuzsa

kuratóriumi elnök

Gift for Life”  Kongresszus

Róma, Olaszország

2008.11.05.- 08.

„A szervátültetés bevezetésével, mely a vértranszfúziókkal kezdődött, az emberiség módot talált arra, hogy önmagát adja, vérét és testét, hogy ezáltal mások élhessenek.”

 (II. János Pál)

A Transzplantációs Alapítvány képviseletében, a Minisztérium támogatásának köszönhetően részt vehettem a Pápai Életvédő Akadémia (Pontification Akademie for Life), a Katolikus Orvosok Világszövetsége és az Olasz Nemzeti Transzplantációs Centrum által szervezett “A Gift for Life” elnevezésű kongresszuson.

Az olasz Egészségügyi miniszter, Mr. Sacconi, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke, Msgr. Fisichella, a Szociális miniszterhelyettes, az Népegészségügyi Intézet elnöke, és még egyéb prominens személyek nyitották meg a kongresszust november 6.-án.

A világ minden részéről érkeztek tudósok, kutatók, szakértők, és civil szervezetek képviselői, öt kontinens szervdonációs tevékenysége került bemutatásra. A szervdonáció orvosi, szervezési, antropológiai, jogi és etikai aspektusaival kapcsolatos előadások hangzottak el, és kerekasztal beszélgetések adtak lehetőséget a vélemények cseréjére. A szervkereskedelem problémája, a szervdonáció kultúrájának terjesztése az oktatás-, és a tömegkommunikációs eszközök segítségével, kiemelkedő szerepet kapott a kongresszus témái közt. A Pápai Életvédő Akadémia jelenléte erősítette az esemény etikai és morális értékét, amely a közös és egyedi megoldásokat kereste a szervek hozzáférhetőségének további növelésére.

XVI. Benedek pápa audiencián fogadta a kongresszus résztvevőit, ahol kinyilvánította az egyház szervátültetéssel kapcsolatos véleményét és tanításait (II. János Pál pápa 2000-ben az Európai Transzplantációs Társaság Rómában tartott kongresszusán egy hosszú, mindenre kiterjedő nyilatkozatban szintén egyértelmű és határozott állást foglalt a szervdonáció-transzplantáció mellett).

Az elhangzott 18 előadásból kiemelendő:

• Nem lenne szervkereskedelem (Pakisztán, Törökország, Egyiptom, Moldávia, Kína, Dél-Afrika, Fülöp-szigetek, Columbia, Peru), ha nem lenne szervhiány. A hiány előidézői a szervdonációt negligáló orvosok, a szervüket pénzért áruló szerencsétlen embereket kihasználó brókerek, és a szervkivételt végző, és súlyos pénzért (üzleti alapon) szervbeültetést végző, morálisan elítélendő orvosok, valamint a társadalom tudatlansága, tájékozatlansága. Ez év tavaszán 78 ország aláírta az Isztambuli Dekrétumot, mely nyilatkozat a szervkereskedelem elleni összefogás jegyében született meg. Kína is aláírta, azonban a hazai törvény módosítása szükséges még ahhoz, hogy ne lehessen többé halálra ítélt fegyencek szerveit kiárusítani. Megfigyelhető, hogy azon országok betegei keresik a szervátültetés ilyen módját, ahol a donációs aktivitás alacsony (a társadalmi jólét viszont magas), és ezen országok mindegyikében az opting in, vagyis a beleegyezés (donorkártya) szükséges a szervkivételhez.
• Rendkívül érdekes amerikai statisztikát mutatott be egy előadó, amely szerint a lakosság 43 %-a rendelkezik csak donorkártyával, ugyanakkor, ha megkérdezik az embereket, hogy hozzátartozójuk halála esetén beleegyezne-e a szervkivételbe, 96 % igennel válaszolt! Azok, akik nem szeretnék saját haláluk esetén szerveiket más emberek életének megmentésére felajánlani, az alábbi indokokat adták:

          a./ nem bízik meg az orvosokban

          b./ több információt szeretne

          c./ nem ért vele egyet.

• Az is elgondolkodtató, hogy egy konferencián az Egyesült Államokban, ahol szervátültetéssel kapcsolatban lévő orvosok vettek részt, 72 % nem tudta, hogy a katolikus egyház támogatja a szervdonációt. Hazaérkezésem napján, délután már az OVSZ – Szervkoordinációs Iroda által rendszeresen szervezett, intenzíves-, és neurológus orvosok donációs tevékenységét segítő továbbképző tanfolyamon adtam elő. Frissen szerzett ismereteimet kihasználva feltettem a kérdést, hogy szerintük a katolikus egyház támogatja-e a donációt. A válasz pontosan megegyezett az amerikai kongresszuson tapasztalt eredménnyel.
• Az Argentin Pápai Katolikus Egyetem orvosi fakultásán, a transzplantációs post graduális oktatás vezető professzora arról győzte meg a hallgatóságot (engem nem kellett, mert már évek óta ezt vallom és teszem), hogy a szervdonáció-, transzplantáció kérdéséről már általános iskolában el kell kezdeni az oktatást. A középiskolákban folytatni kell a gyerekek korának megfelelően, és a felsőfokú oktatási intézményekben szintén, függetlenül a fakultástól. Argentínában ez működik, tantervben szerepel, és ennek megfelelően a donációs aktivitás Argentínában lényegesen magasabb a többi dél-amerikai országénál.
• A Pápai Életvédő Akadémia több előadója nagy hatással volt rám, különösen Brunetti atya, aki a Torinói Érsekség Lelki Gondozó Hivatalának vezetője. Előadásában részletesen kifejtette aktív tevékenységüket a donáció emelésének érdekében. Tehát nem csak egyszerűen egyetértenek, hanem tevőlegesen támogatják a donációt ismeretterjesztő előadásokkal, szórólapok készítésével, terjesztésével, és a szószékről történő hirdetésével. Ezt a tevékenységet az Egyház finanszírozza.
• Az allokáció, azaz a szervek elosztásának módja országonként változhat. Figyelemreméltó az amerikai és az olasz allokáció. Mindkét államban a területi elosztás elve erős (más-más okokból), az USA-ban államon belül kell maradnia a szervnek, az olaszoknál régión belül. Mióta Olaszországban ez a rendszer erősödött, úgy tapasztalják, erősödik a donációs aktivitás azokban a régiókban is (pl. Szicília), ahol eddig nagyon alacsony szintű volt: „ha a mi halottunk, kapja a mi emberünk” mentalitás nem hagyható figyelmen kívül.
• Spanyolország első helyen áll a világon donációs aktivitásban. Ez nem egyik napról a másikra történt, hosszú évek szisztematikus felépítésének köszönhető. Ma már a világ minden részén a spanyol-módszert tanítják, interneten is elvégezhető a kurzus. Magyarország is a spanyol mintát tekinti követendőnek, csak némi anyagiak – és talán a megfelelő mentalitás – hiányzik a kórházi „donáció-felelős” posztok felállításához. A spanyolok is azt vallják, nem elég csak az egészségügyi dolgozók képzése e téren, szükséges a széles társadalmi szolidaritás, ehhez nélkülözhetetlen az oktatás és a média közreműködése. Megemlítendő még az a felvetés is, hogy a reciprok-elmélet érvényesüljön (érvényesülhet-e?) a szervadományozással összefüggésben. Vagyis: ha Te nem adod, Te se várd el, ha szükséged lenne rá…
• Itt hallottam először arról a fiatal házaspárról, akik megtudták, hogy születendő gyermekük nem lesz életképes, mégis kihordta az asszony a terhességet, és megszülte iker gyermekeit csak azért, hogy szerveikkel másokon segíthessen.
• A média rengeteget tud segíteni, és legalább annyit rontani is, ezért fontos a megfelelő együttműködés.

Javaslatok

           1./ a magyar oktatási tantervbe kerüljön be: ismeretek a donáció-transzplantációról

           2./ aktív együttműködés az egyházakkal

           3./ a média számára oktatás e témában (hogy ne írjanak képtelen dolgokat)

           4./ a spanyol minta feltétlen követése, donáció-felelősök felállítása

Budapest, 2008. november 18.

 Szalamanov Zsuzsa

 kuratóriumi elnök

ETCO – ESOT Kongresszus   

Prága, Csehország

2007. 09. 29. – 10. 03.  

A Transzplantációs Alapítvány képviseletében, a Minisztérium támogatásának köszönhetően részt vehettem a 2007. évi ETCO – ESOT kongresszuson. Az előadások hatalmas száma, és minősége a bőség zavarát eredményezte, a parallel futó 5 szekció előadai közül nehéz volt választani, a 969 db kiállított poster-erdőben szinte eltévedt az ember.

A transzplantációs koordinátorok (ETCO)kongresszusának szekciói közül kiemelten érdekesek voltak számomra az alábbiak:

Donation and Transplantation and the Mass Media

Care of Donor Families

Kiemelném a sok érdekes, e témára vonatkozó előadás közül a kaliforniai koordinációs központ beszámolóját. Ez a központ 220 kórházat, 19 millió lakóst fed le, 16 koordinátorral. Igen nagy hangsúlyt helyeznek a donor-hozzátartozókkal történő kommunikációra a donáció előtt, de legalább annyira fontosnak tekintik az után követésüket, utógondozásukat. Programokat szerveznek számukra, és mindkét oldal (donor-hozzátartozók – recipiens) kívánságára, szándékaik és lelkiállapotuk alapos megismerése után, megszervezik a találkozást. A civilszervezeteket bevonják munkájukba, segítségükkel tudják csak ezt az igen fontos, nagy türelmet, sok időt, és fáradtságot követelő feladatot ellátni.

 Az ESOT kongresszus előadásai közül legnagyobb hallgatósága a szervkereskedelemről, szervturizmusról szóló szekciónak volt. a hatalmas előadóterem minden ülőhelye foglalt volt, és legalább ötvenen álltak. Az előadások befejeztével interaktív rész következett, melyet egy, a szervátültetés folyamatában nem résztvevő svájci orvos, Dr. Alexander Kiss moderált, a hallgatóság kifejezett aktív részvételével. Nagy kérdés, hogy meddig lehet halogatni azt az időt, amikor ellenőrzött módon szerveket legálisan adományozhat nem csak a vérszerinti hozzátartozó, és érzelmileg szoros kapcsolatban álló személy, hanem bárki, aki önzetlenül segíteni akar. Felmerült többekben az iráni minta elfogadása is a jövőben, ahol államilag kerül elosztásra (várólista alapján) az állam által megvásárolt szerv.

Szintén érdekes, és fontos előadások hangzottak el az élődonoros átültetéssel kapcsolatban. Mivel minden ország donor-hiánnyal küzd, a jövő az élődonoros átültetések lehetőségének kibővítése, a műtéti rizikók csökkentése.

Személyesen is érintettként különös érdeklődéssel hallgattam azokat az előadásokat, melyek a sport pozitív hatását mutatták be az immunszupressziv szerek negatív hatásaival szemben. Magam is 13 éve élek immunszupresszív gyógyszerekkel, viszont aktívan sportolok, így a tipikus negatív mellékhatások elhanyagolhatók.

Több európai, valamint amerikai civil szervezet képviselőjével találkozhattam, és sikerült ismét hasznos tapasztalatokat, kapcsolatokat kapnom. A cseh szervezet vezetője ötödik alkalommal kapott vesét, és kitűnően érzi magát. Tudomásom szerint Magyarországon erre nincs példa, negyedszerre már nem végeznek el beültetést…

Megtudtam azt is, hogy Írországban, Angliában komoly állami támogatást kapnak a civilszervezetek, akik természetesen hatásosan segítik ennek fejében az egészségügyi-, és szociális ellátórendszert.

Köszönöm, hogy egyike lehettem a több mint 3500 résztvevőnek!

Budapest, 2007. október 11.

Szalamanov Zsuzsa
kuratóriumi elnök

IFKF VII. Nemzetközi Konferenciája

Giardini Naxos, Olaszország

2006. 06. 06. – 06. 11.

A Transzplantációs Alapítvány képviseletében múlt évben vettem részt először az IFKF (International Federation of Kidney Fondations) konferenciáján Dublinban egy Phare pályázat keretében. Röviddel ezután tagja lett alapítványunk a szervezetnek, mivel úgy ítélte meg a kuratórium, hogy hasznos az alapítvány számára a nemzetközi jelenlét.

A KONFERENCIÁN 61 ELŐADÁS HANGZOTT EL, EBBŐL 5 MAGYAR ELŐADÓTÓL, ÉS 22 ORSZÁG KÉPVISELTETTE MAGÁT.

A konferencia első két napján zömében nephrológusok előadásait hallhattuk a prevenció, a vesebetegség korai felismerése és a krónikus vesebetegség kezelése témakörben. A konferencia rendezője, Bellinghieri professzor a  Messinai Egyetem medikusait, és az ápolási tanszék hallgatóit meghívta az előadásokra. Jelentős létszámmal vettek részt a diákok, és nagy érdeklődéssel hallgatták.

Ezen előadásokból számomra két magyar meghívott előadó – Dr. Mucsi István és Dr. Novák Márta témája volt a legérdekesebb, melyek az életminőséget, illetve a depressziót vizsgálták krónikus vesebetegek esetében. Hasonló kérdéseket (pl. „Erectile dysfunction”) boncolgattak kanadai és olasz előadók is.

Tanulságos volt a diétás terápiáról szóló amerikai orvos, és a vérnyomás kontroljáról beszámoló lengyel orvosok előadása.

 Mindkét nap délutánján workshop keretében kaphattak hasznos tanácsokat, útmutatást a fejlődő országok alapítványai, illetve fejlett országok nem régóta működő, tapasztalatlan alapítványai a holland, illetve amerikai Nemzeti Vesealapítványok tapasztalt vezetőitől.

A következő két napon az alapítványok képviselői számoltak be munkájukról, valamint az IFKF vezetői ismertették más nemzetközi szervezetekkel való kapcsolat fejlődését.

Előadásom a „Kell-e a Vesealapítványoknak dialízis szolgáltatást nyújtaniuk?” panelben kapott helyet „Egy alternatív nézőpont: betegszervezetek segítsék-e a transzplantációk számának növelését” címmel. Bemutattam, mit tesz alapítványunk annak érdekében, hogy minden vesebeteg, aki alkalmas transzplantációra, minél előbb szervhez juthasson, azaz elegendő donor legyen. Az előadás befejezéseként, mint „Tisztelet az orvostudománynak”, levetítettem az „Árnyék és Fény” c. fotókiállításunkból készült slide showt, ezzel köszönvén meg minden szervátültetett nevében az Életet.

Előadásomnak és a Tarján Iván által készített slide shownak hatalmas sikere volt, számtalan résztvevő kért másolatot (iráni, mexikói, amerikai, kanadai, dél-afrikai, stb.).

Utolsó nap délután volt a szövetség közgyűlése, ahol alapítói okirat módosítás, gazdasági beszámoló, és a Vesevilágnap volt a fő téma. Beszámolót hallottunk a 2006. március 6.-án első ízben megrendezett Vesevilágnapról, és terveket a 2007 évi rendezvényről. Bemutatta a VIII. IFKF konferencia szervezője, Brazília képviselője a helyszínt, terveket, és megegyezett a közgyűlés az időpontban.

A konferenciát mind a hallott előadások, mind a nemzetközi kapcsolatok építése, és az ezáltali tapasztalatszerzés tekintetében rendkívül hasznosnak találtam.

Köszönöm a minisztériumnak, hogy lehetővé tették számomra a részvételt.

Budapest, 2006. 06. 17.

Szalamanov Zsuzsa
kuratóriumi elnök

VII. Európa-, illetve az I. Donációs és Transzplantációs Világnap

Genf, Palexpo

2005. október 13-16.

Október 14.-én délelőtt az Európa Tanács patronálásában az Európa Napot, délután a WHO patronálásában a Világnapot rendezték meg a svájci szervezők.

Az Európa Tanács, a genfi Egyetemi Klinika, a genfi Városi Tanács prominens képviselői üdvözölték a Konferenciát.

A két kerek-asztal témája számunkra nagyon fontos és érdekes volt.

Az egyik – „Az élet minősége a transzplantáció után” – több érintett felnőtt és gyerek közreműködésével különösen érdekes volt számomra, miután mind vesetranszplantáltként, mind szervátültetésre váró, illetve szervátültetésen átesett gyerekekkel foglalkozó alapítványként érintett. A beszélgetést vezető E. Schick asszonnyal, aki a Transplant Adventure Camps for Kids vezetője, későbbiekben felvettem a személyes kapcsolatot, hogy közös programokat szervezhessünk a gyerekek számára.

A másik – „Sport, rehabilitáció és szervadományozás” – transzplantált sportolóként különösen érdekelt. A beszélgetést vezető Dr. M. Slapak, a Szervátültetettek Világjátékának 1978.-ban megalapítója, és egészen múlt évig a Világszövetség elnöke, rávilágított a kerekasztal résztvevőivel a sport jótékony hatására a szervátültetettek életminősége tekintetében, valamint a szervadományozási kedv tekintetében. Kimutatható volt minden országban, ahol Világjátékot rendeztek, hogy az utána következő időszakban erősen megemelkedett a donációk száma. Érdekes volt, amit Mr. Cocks, az ausztrál Transzplantált sportolókról mesélt. A 20 milliós Ausztráliában a transzplantáltak országos sportversenyén több mint 1000 sportoló vett részt, míg a 80 milliós Németországban jó, ha 400 sportolásra hajlandó szervátültetettet számlálnak egy Nemzeti Bajnokságon. Nálunk általában 100 fő vesz részt egy Országos Bajnokságon.

Ebédszünetben a kétszeres világbajnok magyar röplabdacsapat mérkőzött legnagyobb ellenfelével, az angol csapattal.

A délutánt Genf Polgármestere és Egészségügyi Minisztere nyitotta meg, majd egy nagyon érdekes és megható jelenet zajlott le. A WHO genfi központjában ünnepélyesen átnyújtották svájci transzplantált felnőtt és gyerek-sportolóknak a WHO 57. Tanácskozásán elfogadott „Resolution”-t (Határozatot) a Szerv-, és Szövet Transzplantációra vonatkozóan. Kivetítőn nézhettük a ceremóniát, a futást a városon keresztül, majd megérkezett a kis csoport az igen fontos dokumentummal, ami a Világnap jelképévé vált. A végén a dokumentumot (tekercset) a svájci levezető elnök, Morel professzor átnyújtotta a második Világnap rendezőjének, Argentína képviselőjének.

A délutáni kerekasztal igen fontos kérdéseket vetett fel, úgymint a „szervdonáció és transzplantáció gazdasági aspektusai”, vagy a szervkereskedelem kérdése.

Érdekes volt megtudni, hogy Japánban a dialízist fizeti a biztosító, de a transzplantációt nem. Hiába született meg az agyhalálra vonatkozó törvény, a gyakorlatban még mindig nem fogadják el. Az argentínok próbálják az élődonációt visszaszorítani, mert sokkal drágább eljárás, mint a cadaveres átültetés. (múlt évben 543 cadaveres, 188 élődonoros átültetés volt).

A spanyolok feketén-fehéren, kemény számokkal bizonyították, milyen hatalmas összeget takarítottak meg az utóbbi években a szervátültetés által, megtakarítva a dialízis költségét. Pakisztán beszámolt az ottani viszonyokról, miután az agyhalál nem elfogadott, illetve a halott testét nem szabad megcsonkítani, csak élődonoros átültetés lehetséges. Ennek a szabályozásáról, az iráni módszerről, a várólista iráni hiányáról, és a pakisztáni regiszterről hallhattunk érdekes beszélgetést. A WHO Emberi Jogok és Egészség Jog etikával foglalkozó igazgatója, Mr. A. Capron hozzászólása, véleménye megegyezik az általunk is vallottakkal.

Másik fontos úti célunk a nemzetközi kapcsolatok építése, ápolása volt, mely a hazai szervátültetést, illetve a szervátültetettek életminőségének javítását szolgálja.

Osztrák, német, ír, svájci szervezetek vezetőivel sikerült beszélgetéseket folytatnunk, aminek következtében 2 szervátültetett gyerek kapott januárban meghívást egyhetes síelésre Svájcba, ingyenesen. A német Deutche Stiftung Organtransplantation kommunikációs igazgatójától értékes segítséget, tanácsokat kaptunk most induló kampányunkhoz.

1. Slapak úrról filmet kívánunk készíteni, amit a következő Világjátékon mutatnánk be, ezzel nyitván meg a Világjátékot. Ehhez megkaptuk Slapak úr beleegyezését, és segítségét, hogy Angliában, házában forgathassunk, valamint Cocks úr (ausztrál) támogatását, aki a WTGF (World Transplant Games Federation) elnökségi tagja.

Az osztrák Vesebetegek és transzplantáltak Szövetsége már jó ideje együttműködik a cseh betegszervezettel, szívesen vennék velünk is az együttműködést.

A következő Donációs és Transzplantációs Európa Napot Törökország rendezi. A rendezők képviselőjének, az Egészségügyi Minisztérium egy főosztályvezetőjének felajánlottuk a programba fotókiállításunk, az Árnyék és Fény slide show változatát. Az ajánlatot örömmel fogadta, és feltétlen számít rá Mr. Keskenkilic.

Egészében véve, rendkívül érdekesnek és hasznosnak tartottuk mind az előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket, mind a személyes találkozásokat.

Budapest, 2005. október 18.

Szalamanov Zsuzsa   és   Tarján Iván

kuratóriumi elnők