Zsófi története

Zsófi története

“Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik.
Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.” (Dan Millman)

Kislányunkat Zsófiának hívják. Második gyermekünkként 1997. június 29-én született Kisvárdán.

Betegségéről már 5 hónapos kora óta tudomásunk van. Szívizomsorvadásban szenvedett, amely köztudott, hogy egy gyógyíthatatlan betegség, s sajnos így kellett élnie 12 éves koráig. Kontrollra folyamatosan havonta, majd háromhavonta kellett visszajárnunk Nyíregyházára. Amikor egy lehetőségünk adódott, Papp István főorvos úrnak köszönhetően, felkerültünk Budapestre a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe (G.O.K.I.). Az intézetben lehetőségünk nyílt egy kedves, szolgálatkész, figyelmes, szeretetre méltó emberrel, Kádár Krisztina főorvos asszonnyal megismerkedni, s neki köszönhetjük azt, ahol most tartunk.

Nehéz, s hosszú volt az elmúlt 12 év, amely nagyon sok szenvedéssel, fáradsággal, nehézséggel járt. Aztán eljött az a pillanat, amitől nagyon féltünk: Zsófi állapota folyamatosan romlani kezdett, augusztus hónapban megtörtént a katéterezés, amely után bebizonyosodott, hogy a lehető leghamarabb transzplantációra van szükség. Október elején találkoztunk Ablonczy László doktor úrral, aki a szívbeteg gyermek transzplantációjával foglalkozik. A hónap közepén segítségével éles listára kerültünk. Zsófi, bár kicsi kora óta tisztába volt betegségével, tudta mi vár rá az elkövetkezendő időben. November elején bekövetkezett az, amitől mindig is nagyon tartottunk: Zsófia rosszul lett, szívritmuszavar állt be. Azonnal kórházba kerültünk, s tudtuk, hogy nincs kiút addig, amíg „új” szívet (életet) nem kap. A kórházban töltöttük napjainkat, amikor két hét eltelte után, egy hétfői napon érkezett a szerencsés hír, hogy kaptunk donort, másnap reggel műtét következik. Az egyik szemünk sírt, a másik nevetett. A műtétet Hartyánszky professzor úr végezte, hihetetlen nagy odaadással, együttérzéssel. A műtét sikeres volt, majd pár órával később, az őrzőben dr. Székely Edgár altató orvossal beszélgettünk, aki megnyugtatott minket a következő mondatával, amit természetesen soha nem fogunk elfelejteni:

„Anyuka itt a csend, a béke és nyugalom szigete van!”

Nagyon nehéz időszak volt ez számunkra, főleg az az öt nap az őrzőben is, de hála Istennek, Zsófia egészségi állapota rohamosan javulni kezdett. Öt nap után sterilizált szobába kerültünk és három hét múlva már saját otthonunkban, szeretteinkkel ünnepelhettük a karácsonyt.

Négy héten keresztül, hetente kontrollra jártunk vissza Budapestre, ami most már két hétre változott. Zsófika a műtét után már két katéterezésen van túl (mind a két GRADE 0, nem mutatott kilökődést), állapota javuló tendenciát mutat, jó egészségi állapotnak örvend és sokat nevet. Az immunszuppressziós gyógyszerektől az alakja egy kissé megváltozott, ezért „Macikának” becézzük, nagyon, de nagyon szeretjük, és végre elmondhatjuk magunkról azt, hogy boldogok vagyunk! Ő és a testvére az életünk értelme! Nagyon nehéz lenne elképzelni Nélkülük az életünket.

Köszönetünket szeretnénk kifejezni, mindazoknak, akik Zsófia gyógyulását segítették!

J. Gábor és családja