Hanna és Antónia története

Molnár Hanna és Markos Antónia története

A Molnár család

2009 tavaszán szívinfarktusra utaló rosszulléttel kórházba kerültem terhességem 7. hónapjában. A Kútvölgyi úti kórház intenzív osztályán töltöttem három hetet, ahol megállapították, hogy dilatatív  chardiomiopátiám van, előrehaladott szívizomsorvadás. Ugyanitt életet adtam 2009.05.20-án kislányomnak Hannának. Kiderült, hogy betegségem eredete öröklött. Úgy döntöttem, megpróbálok ennek ellenére teljes életet élni három kislányommal és párommal, a betegséget háttérbe szorítva. Pici babám egészségesen született, majd napról-napra egyre többet aludt, bágyadt volt és már enni sem akart. Vasárnap délután volt, mikor kiságyából kiemelve láttam, hogy nagyon gyenge, még a levegővétel is nehezére esik. Azonnal kórházba vittük, de a baj okozóját nem találták. Biztonságban tudva, a kórházban hátrahagyva őt, hazajöttünk, de reggelre szörnyű kép fogadott. Akkor már tudtuk, hogy nagy baj van, összeomlott a keringése. Négy hétig lélegeztető géppel mesterséges kómában tartották, így kímélték szívét a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika intenzív osztályán. Mikor sikerült stabilizálni állapotát, átszállították a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe, ahol három hónapig szinten tudták tartani az állapotát. Sajnos a szívizom működése tovább romlott, csöpp kis súlya sem nőtt tovább, és elérkezettnek találta Dr. Ablonczy László, gyermekkardiológus főorvos a szívtranszplantációt. 2009 decemberében várólistára került Hanna. Mindeközben kértem két nagyobbik lányom kivizsgálását is, mert náluk is megjelentek a chardiomiopátia tünetei. Dr. Horváth Zsóka egyetemi adjunktus segítségével megtörtént kivizsgálásuk, melynek eredménye igazolta félelmemet, Dorottya és Antónia is örökölte a betegséget. Azonnal megkezdték gyógyszeres kezelésüket. Időközben 2010 február 24-én megérkezett a hír, hogy találtak Hannának megfelelő szívet, 25-én beültették.  Hanna volt az első csecsemő Magyarországon, aki ilyen fiatalon, 9 hónaposan átesett szívtranszplantáción. A műtét sikeresen zajlott le, de  folyamatos felső légúti betegségek jelentkeztek nála. Tüdőgyulladás, középfülgyulladás (melynek következtében az egyik dobhártyája kilyukadt) és szinte folyamatos lázas állapot, melynek következtében majd egy évet töltöttünk a kórház falai között. Végül a Prográf (a szervkilökődést megakadályozó, immungyengítő gyógyszer) egyedüli szedése jelentette a megoldást. Időközben súlyos bőrbetegségek jelentkeztek nála, melynek  kezelése jelenleg is folyik. Mindezeket  hátrahagyva ma egy boldog első osztályos pici lány, aki várja az élet csodáit.
Az életünk egy másik ágon tovább nehezedett, időközben Antónia állapota tovább romlott. Míg Hanna a kórházat hátrahagyta, Antónia életében az elmúlt két évben fontos szerepet kapott. Többször kellett befeküdnie, hogy a szívét felerősítsék, míg egy nap 2016. április 9-én szíve nem bírta tovább, és a keringése összeomlott, műszívet kapott.  Nehéz 35 napos várakozást követően megérkezett az új szíve. 12 órás műtétet követően mára már ő is új szívvel él. Dorottyára és rám is vár még egy műtét a jövőben, de addig is elmondhatjuk, hogy szerencsések vagyunk, mivel a szívtranszplantációval esélyt kapunk egy új életre. De addig sem szeretnénk megfeledkezni azokról az emberekről, akik segítsége nélkül mindez lehetetlen lenne: Dr. Ablonczy László, Dr. Horváth Zsóka, Dr. Vilmányi Csaba, Dr. Kis Éva, Dr. Hartyánszky István, Dr. Mihályi Sándor, Dr. Balogh Orsolya, a nővérkék és a Kardiológiai intézet minden kedves dolgozója. Addig, míg a mi életünk szerencsés fordulatot vett, és együtt tölthetünk – remélem – még sok boldog évet, nem feledjük el azokat a családokat sem, akik hatalmas veszteséggel, egy nagyon nehéz döntéssel esélyt adtak számunkra. Köszönjük!

2016 december

Andrea, a lányok édesanyja