Rövid bemutatkozással kezdeném – Horváth- Varga Edina vagyok, családommal, férjem Zoli, gyermekeink Gréta és Dávid, egy felhőtlen hetet tölthettünk el együtt ebben a fantasztikus táborban. 22. alkalommal került megrendezésre Siófokon a Mi is nyaralunk családi tábor, viszont számunkra ez volt az első alkalom, hiszen Gréta 2024 novemberében kapta meg az új veséjét. A tábor célja, hogy olyan biztonságos és szeretetteljes környezetet teremtsen, ahol az érintett családok megoszthatják tapasztalataikat, megélhetik az összetartozás érzését és új élményekkel gazdagodhatnak. Már az első napon tudtuk, hogy a legjobb helyen vagyunk. Az önkéntesek és a családok segítő szándékát azonnal megtapasztaltuk, hogy minél gyorsabban be tudjunk illeszkedni ebbe a nagy családba. Nagyon tetszettek a programok, melyek külön voltak szervezve gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ez idő alatt sikerült még közelebb kerülni a családokhoz. A gyerekeknek minden nap volt úszásoktatás Okrutay Ruza Natália segítségével, Vincze Balázzsal, pihenésként kézműveskedhettek, fantáziájukat szabadon engedhették a Balaton-szobában Andi és Márti vezetésével. Ezenkívül a kisebb gyerekek minden délelőtt táncpróbákon vettek részt, melyet Majsai-Nyilas Tünde tartott a gyerekeknek, a táncműsort péntek este elő is adták a záróesten. Ezekre a próbákra csak Dávid ment szorgalmasan minden egyes nap, viszont a záróest kezdetén, mikor meglátta azt a nagy közönséget, meghátrált, és nem lépett föl a többiekkel. Még érkezésünk se volt szólni Tündének. A délutáni és esti programon is szívesen vettek részt a gyermekeink. Csütörtök este koncertet adott az Anna and the Barbies, mely szintén nagyon szuper volt és lehetett érzékelni, hogy nem először adnak koncertet ebben a táborban, utólag meg is tudtam, hogy már ez volt a 11. alkalom, szinte a nagy családhoz tartoznak már ők is. A Ki mit tud vetélkedőn a mi gyerekeink nem akartak szerepelni, de hátha jövőre ahhoz is kedvet kapnak. Összegezve Grétának és Dávidnak a teniszoktatás tetszett a legjobban és elindultunk azon az úton, hogy lakóhelyünkhöz a legközelebbi településen teniszoktatót keressünk. A férjemmel mi sem unatkoztunk; délelőttönként hűséges résztvevői voltunk a táncoktatásnak Magyarné Homor Katalin szervezésével, mellyel mi is felléptünk péntek este. Zolival egyáltalán nem vagyunk a táncparkett ördögei, de bátran beálltunk a kis csapat közé, hisz sejtettük, itt nem a profizmus a lényeg, inkább a jókedv és a vidámság. Persze ez nem azt jelenti, hogy Kati nem vette elég komolyan az oktatást. Volt, hogy úgy rendre intett bennünket, mint a diákokat az iskolában. De valljuk be, megérte a szigor, hisz nélküle nem tudtunk volna 5 nap alatt egy ilyen remek koreográfiát előadni. Tánc után siettünk a Mese térre, melyet Révész Renáta Liliána tartott, ami szintén nagyon izgalmas volt. Itt is sokat nevettünk, de azért előfordultak sírások is. Renocsra öröm ránézni, csupa mosoly és derű, ittam a szavait, imádtam a meséit. A királynőképzőn is részt vettem, ahol önkéntesek szuper frizurát és sminket alkottak nekünk, este pedig vacsora előtt elegáns ruhába bújva, megmutattuk magunkat családjaink többi tagjának. Vacsora után szintén Kati vezetésével felnőtt programon vehettünk részt, ahol szintén a nevetésé volt a főszerep. A programok mellett azért minden nap fürödhettünk a Balatonban, hisz még az idő is kedvezett nekünk. Itt is együtt voltak a családok, mint ahogy vacsora előtt a tábor táncon. A fotókat, videókat öröm viszszanézni, egy pillanatot sem hagyott ki a tábor fotósa, Zákány Zita. Ahogy teltek a napok, mi napról napra felszabadultabbnak éreztük magunkat, hihetetlen jó érzés egy ilyen közösséghez tartozni.
Nagyon köszönjük a tábor elnökasszonyának és főszervezőjének, Szalamanov Zsuzsának, a tábor vezetőjének, Vincze Balázsné Lillának és az önkénteseknek, a tábor orvosainak. Végül, de nem utolsó sorban a Debreceni Klinika gyermek nephorológusának, Dr. Berkes Andreának. Ui.: Már alig várjuk a soproni hosszú hétvégét és bízunk benne, hogy lesz 23. Mi is nyaralunk tábor. Köszönettel: Gréta és családja
Idén már negyedik alkalommal lehettem részese a „Mi is nyaralunk” tábornak és láthattam, milyen csodálatos lehetőség ez a transzplantált gyermekek és családjaik részére! Igazából sokkal többnek érezhető, mint 4 év… olyan mintha már ezer éve részese lennék ennek a Csudamadár Családnak, aminek szíve, lelke és éltetője a Transzplantációs Alapítvány.
Emlékszem, hogy első évben nagyon izgultam, ahogy ez lenni szokott mindannyiunkkal új helyzetekben, új közösségbe érkezéskor. Már abban az első évben is megtapasztalhattam, milyen befogadó és barátságos csapatot, igazi nagy Családot ismerhetek meg a tábor résztvevőiben, beleszámítva a gyerekeket, családjaikat és az alapítvány munkatársait, önkénteseit! Az idei táborhoz már úgy éreztem én is családtagként csatlakozhatok és nem csak orvosként. Csodálatos látni ezekben a találkozásokban a kis – és nagy – Hősöket ilyenkor együtt “bandázni”, úszni, teniszezni, ajándék öleléseket kapni a legváratlanabb pillanatokban! Azt hiszem, nincs is nagyobb ajándék nekünk orvosoknak ennél, hogy tanúi lehetünk ezeknek a perceknek is, a kórházban töltött közös perceken túl… Az idei év, ahogy ez lenni szokott minden évben: felejthetetlen volt. A hangulat az elejétől a végéig családias, meghitt volt, sok nevetéssel, közös programokkal, melyek nem csak a gyermekek, hanem a szülők számára is készültek. Személyes kedvenceim a szülőknek szóló táncterápia és a királynőképző! Az Anna and the Barbies koncertet sem hagyhatom ki természetesen a kedvencek közül, varázslatos, hogy egyszerre tudnak a gyerekeknek, a legapróbbaknak is és a felnőtteknek is üzenni dalaikkal! Ó, és hát a „Ki mit tud?” műsor… hát ez is kedvenc. Az idei év záróestjén pedig egészen káprázatos volt a gyerekek dzsungeltánca Tündével, hihetetlen ügyesen megtanulták röpke pár nap alatt az egész koreográfiát! És még élvezték is. A sok program mellett az utóbbi években belekóstoltam egy kis közös sportolásba, a focizásba is, pedig bevallom, mindig kosarazni jártam gyerekkoromban. Így most kénytelen voltam kicsit továbbképezni magam a focizás terén, és természetesen készülünk jövőre is a nagy mérkőzésre, illetve Gergőnek megígértem, hogy megtanulom 5 játékos nevét a kedvenc csapatából a következő kontrollig… sikerült… egy hét mantrázás után…
Dr. Csizek Zsófia az alapítvány önkéntes tábororvosa
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Rövid bemutatkozással kezdeném – Horváth- Varga Edina vagyok, családommal, férjem Zoli, gyermekeink Gréta és Dávid, egy felhőtlen hetet tölthettünk el együtt ebben a fantasztikus táborban. 22. alkalommal került megrendezésre Siófokon a Mi is nyaralunk családi tábor, viszont számunkra ez volt az első alkalom, hiszen Gréta 2024 novemberében kapta meg az új veséjét. A tábor célja, hogy olyan biztonságos és szeretetteljes környezetet teremtsen, ahol az érintett családok megoszthatják tapasztalataikat, megélhetik az összetartozás érzését és új élményekkel gazdagodhatnak. Már az első napon tudtuk, hogy a legjobb helyen vagyunk. Az önkéntesek és a családok segítő szándékát azonnal megtapasztaltuk, hogy minél gyorsabban be tudjunk illeszkedni ebbe a nagy családba. Nagyon tetszettek a programok, melyek külön voltak szervezve gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ez idő alatt sikerült még közelebb kerülni a családokhoz. A gyerekeknek minden nap volt úszásoktatás Okrutay Ruza Natália segítségével, Vincze Balázzsal, pihenésként kézműveskedhettek, fantáziájukat szabadon engedhették a Balaton-szobában Andi és Márti vezetésével. Ezenkívül a kisebb gyerekek minden délelőtt táncpróbákon vettek részt, melyet Majsai-Nyilas Tünde tartott a gyerekeknek, a táncműsort péntek este elő is adták a záróesten. Ezekre a próbákra csak Dávid ment szorgalmasan minden egyes nap, viszont a záróest kezdetén, mikor meglátta azt a nagy közönséget, meghátrált, és nem lépett föl a többiekkel. Még érkezésünk se volt szólni Tündének. A délutáni és esti programon is szívesen vettek részt a gyermekeink. Csütörtök este koncertet adott az Anna and the Barbies, mely szintén nagyon szuper volt és lehetett érzékelni, hogy nem először adnak koncertet ebben a táborban, utólag meg is tudtam, hogy már ez volt a 11. alkalom, szinte a nagy családhoz tartoznak már ők is. A Ki mit tud vetélkedőn a mi gyerekeink nem akartak szerepelni, de hátha jövőre ahhoz is kedvet kapnak. Összegezve Grétának és Dávidnak a teniszoktatás tetszett a legjobban és elindultunk azon az úton, hogy lakóhelyünkhöz a legközelebbi településen teniszoktatót keressünk. A férjemmel mi sem unatkoztunk; délelőttönként hűséges résztvevői voltunk a táncoktatásnak Magyarné Homor Katalin szervezésével, mellyel mi is felléptünk péntek este. Zolival egyáltalán nem vagyunk a táncparkett ördögei, de bátran beálltunk a kis csapat közé, hisz sejtettük, itt nem a profizmus a lényeg, inkább a jókedv és a vidámság. Persze ez nem azt jelenti, hogy Kati nem vette elég komolyan az oktatást. Volt, hogy úgy rendre intett bennünket, mint a diákokat az iskolában. De valljuk be, megérte a szigor, hisz nélküle nem tudtunk volna 5 nap alatt egy ilyen remek koreográfiát előadni. Tánc után siettünk a Mese térre, melyet Révész Renáta Liliána tartott, ami szintén nagyon izgalmas volt. Itt is sokat nevettünk, de azért előfordultak sírások is. Renocsra öröm ránézni, csupa mosoly és derű, ittam a szavait, imádtam a meséit. A királynőképzőn is részt vettem, ahol önkéntesek szuper frizurát és sminket alkottak nekünk, este pedig vacsora előtt elegáns ruhába bújva, megmutattuk magunkat családjaink többi tagjának. Vacsora után szintén Kati vezetésével felnőtt programon vehettünk részt, ahol szintén a nevetésé volt a főszerep. A programok mellett azért minden nap fürödhettünk a Balatonban, hisz még az idő is kedvezett nekünk. Itt is együtt voltak a családok, mint ahogy vacsora előtt a tábor táncon. A fotókat, videókat öröm viszszanézni, egy pillanatot sem hagyott ki a tábor fotósa, Zákány Zita. Ahogy teltek a napok, mi napról napra felszabadultabbnak éreztük magunkat, hihetetlen jó érzés egy ilyen közösséghez tartozni.
Idén már negyedik alkalommal lehettem részese a „Mi is nyaralunk” tábornak és láthattam, milyen csodálatos lehetőség ez a transzplantált gyermekek és családjaik részére! Igazából sokkal többnek érezhető, mint 4 év… olyan mintha már ezer éve részese lennék ennek a Csudamadár Családnak, aminek szíve, lelke és éltetője a Transzplantációs Alapítvány.