Kezdeményezéseink

Az Év Önkéntese díj

az-ev-onkentese_jo

2016 díjazottjai: Börcsök Enikő és Tóth József

2013-ban létrehoztuk Az Év Önkéntese díjat, melyet évente adunk át egy olyan önkéntes segítőnknek, aki az év folyamán a legtöbb segítséget (nem pénzbeli!) nyújtotta a Transzplantációs Alapítvány céljainak megvalósítása érdekében.

Eddigi díjazottak:

2013 – Szabó Attila

2014 – Szendi János

2015 – Gallusné Szabó Edit

2016 – Börcsök Enikő – Tóth József

 

 


Legyenek az emberi szervek nemzeti kinccsé nyilvánítva!

Lehet, hogy sokak számára meglepően hangzik e kívánság. Sőt, akár morbidnak is nevezhető! Azok az emberek azonban, akik éveket várnak a szervátültetésre, vagy azoknak a hozzátartozói, akik nem tudták kivárni, míg sorra kerülnek, és meghaltak, biztos értik, tudják, mit jelent időben szervet kapni, és miért tekintendő nemzeti kincsnek az emberi szerv.

Miért kell meghalniuk embereknek szervhiány miatt?
Nem anyagi okokból, mint azt sokan gondolják. Magyarországon mindezidáig senkinek nem kellett azért meghalnia, mert a műtétre nem volt pénz. A donorjelentésért járó összeg nagysága évről-évre nő.

Akkor mi a gond?
Magyarországon kb. 100 olyan egészségügyi intézmény (kórház) van, ahol megfelelő intenzíves ellátás létezik, tehát adott a donorgondozás lehetősége. Mégis csak 60-65 kórház jelent évente donort.

Mit tesz a többi? Mi az oka annak, hogy Északkelet-Magyarország (Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen), vagy Szolnok, Székesfehérvár, Győr, Szombathely, vagy a budapesti Merényi Kórház évi 10-20 donort ad egyenként, míg más, hasonló nagyságú megyei kórházak (Veszprém, Kaposvár, Zalaegerszeg, Gyula) 0-2 között?

Ha valamit nemzeti kincsnek tekintünk, arra vigyázni kell, óvni kell, nem szabad elveszni hagyni, elpazarolni.

Természetesen minden embernek saját eredendő érdeke lenne, hogy óvja egészségét, életfontosságú szerveit. Sajnos, senki nem vonható felelősségre azért, hogy hogyan rombolja saját egészségét, pedig ennek következménye az egészségügyi kasszára súlyos terheket ró, amit végső soron mi, adófizető állampolgárok fizetünk meg.

Mikortól nevezhetnénk az emberi szerveket nemzeti kincsnek?
Attól a pillanattól, amikor megállapítható az agyhalál ténye, vagyis a potenciális donorrá válás pillanatától.

Ez azzal a következménnyel járna, hogy a donorgondozást, donorjelentést mellőző kórházak, orvosok számon kérhetők és szankcionálhatók lennének. Emberek halálát okozza az is, aki nem közvetlenül, de közvetetten idézi elő azzal, hogy a kincsként kezelendő szerveket nem menti meg és adja oda a rászorulóknak.

A transzplantáció nem csak Magyarországon, hanem mindenhol a világon gazdaságosabb, mint a művese kezelés. Azokat a kórházakat, amelyek lelkiismeretesen foglalkoznak a donorgondozással, donorjelentéssel, vagyis segítségükkel több transzplantáció végezhető el, év végén az így megtakarított pénzből honorálni kellene.

(Ezt a levelet, javaslatunkat 2004. január. 4.-én elküldtük Dr. Vojnik Máriának, az Egészségügyi Minisztérium akkori politikai államtitkárának. Válasz a mai napig nem érkezett.)


PRO VITA DÍJ: kapjon „Életmentő” kitüntetést az élő donor!

Nincs olyan ország a világon, ahol elegendő transzplantálható szerv lenne. A donációk számát tekintve első helyen áll a világon Spanyolország, ám ők sem tudják kielégíteni a szervre várók sorát. A transzplantációk számának növelésére más mód is van. Nemcsak halottból, hanem élő emberből is ültethetők át bizonyos szervek, vagy a szervnek egy része más emberbe (vese, máj, tüdő).

A magyar törvények szerint egyenesági rokon (testvér, szülő, gyerek), vagy annak testvére, valamint bizonyíthatóan szoros érzelmi kapcsolatban álló ember adhat szervet életében másik embernek.

Az élődonoros átültetés Európában átlagosan a transzplantációk 30 százaléka, az USA-ban azonban több veseátültetést végeznek élődonorból, mint halottból. Magyarországon ez az arány egészen a közelmúltig 3 százalék volt. Mióta a budapesti Sebészeti és Transzplantációs Klinikán kézzel asszisztált laporoszkópos módszerrel veszik ki az átültetendő vesét, már eléri a 18-20 %-ot is.

Mi lehet ennek az alacsony számnak az oka? Önzőbbek vagyunk, mint más ország népei, vagy tájékozatlanabbak? Felmérést végeztünk 20 nagy dialíziscentrumban, miután az ország összes állomására eljuttattuk minden transzplantációs várólistán lévő beteg számára azt a 40 perces felvilágosító filmet, mely bemutatja az élődonoros átültetés minden előnyét, rizikóját, eredményeit. Kiderült, hogy sokan tájékozatlanok, sokan félnek a műtéttől, vagy féltik szeretteiket, nem mernek ilyen „áldozatot” elfogadni. Ezt az adományt, ezt a cselekedetet nem szabad áldozatként kezelni. A szervadományozás a szeretet és szolidaritás legszebb megnyilvánulása.

2004-ben javaslatot nyújtottunk be Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök úrhoz, hogy az élődonorok részesüljenek „Életmentő” kitüntetésben. Hosszú utat járt be kezdeményezésünk, de végül is elértük célunkat. 2007. október 14-én, a Magyarországon első ízben megrendezett Donációs és Transzplantációs Világnapon 84 embernek adott át PRO VITA elismerést Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter.

Ez a magas szám ne tévesszen meg senkit, mert a hazánkban eddig az időpontig valaha is létező élő donorok lettek kitüntetve. Majd 2008-ban Dr. Székely Tamás minisztertől 38 önzetlen, bátor ember – akik egyik veséjüket, vagy májuk egy darabját adták szerettüknek – vehette át a díjat. Azóta évről évre egyre többen részesülnek az elismerésben.

Ez az esemény alkalmat nyújt a média segítségével arra, hogy széles fórumon lehessen az élődonoros transzplantációról beszélni.


A Szent Kozma és Damján Díj alapítása

damj-kozm2008-ban az alapítvány kuratóriuma határozatot hozott a Szent Kozma és Damján díj alapításáról, mellyel minden évben (a Donációs – Transzplantációs Világnapon) azt a személyt tüntetjük ki, aki kiemelkedően sokat tett a szervátültetés érdekében.

Szent Kozma és Damján Arábiából származó ikertestvérpár volt. Orvosi tanulmányaikat Szíriában végezték, majd a kilikiai Aegeában éltek és folytattak orvosi gyakorlatot. A gyógyításnak szentelték egész életüket. A legenda arról tanúskodik, hogy a világ első szervátültetését ők hajtották végre. Egyes források alapján Justinianus diakónus elüszkösödött lábát, mások szerint egy római katona harcban elvesztett alsó végtagját amputálták, helyébe pedig egy halott mór katona lábát ültették át. Los Balbases Mester Szent Kozma és Damján csodája című festménye ezt a transzplantációt jeleníti meg.

Kozma és Damján keresztények voltak, 303-ban azonban Diocletianus által elrendelt keresztényüldözés alkalmával vértanúhalált szenvedtek. Szentté avatták őket. Az 1260-ban létrehozott párizsi sebészeti kollégium védőszentjeikké választotta őket. Később az orvosok, a sebészek, a fogorvosok, a borbélyok és a gyógyszerészek patrónusai lettek. A firenzei Mediciek szintén Szent Kozmát és Damjánt tették meg a család védőszentjeivé. Valószínűsítik, hogy a híres család alapítói – ahogy a nevük is utal rá – orvosok vagy gyógyszerészek voltak.

Az orvos szentek tisztelete mind a keleti, mind a nyugati egyházban elterjedt. Számtalan templomot szenteltek nekik. Magyarországon a legismertebb a zalaszántói római katolikus templom. A két részből álló magyar szent korona bizánci darabján és a koronázási paláston is megtalálható arcképük.