Pápák

A Katolikus Egyház vezetőinek nyilatkozatai a szervátültetésről

Részletek II. János Pál pápa nyilatkozatából, mely 1991-ben az Európai Transzplantációs Társaság (ESOT) első nemzetközi kongresszusán, Rómában hangzott el.
II. János Pál„A modern orvostudomány számos kimagasló eredménye között az immunológia és sebészet területén elért előrelépések lehetővé tették a szerv és szövet transzplantációk terápiás bevezetését. Mindenképpen megelégedést kell, hogy jelentsen a tény, hogy az a sok beteg ember, akire a közelmúltig csak a halál, vagy legjobb esetben is fájdalmas és korlátozott lét várt, most többé-kevésbé felépül, hála a beteg szerv ép, adományozott szervvel történő helyettesítésének. Örülnünk kell, hogy az orvostudomány a szervátültetésekkel az élet szolgálatában az emberiség javára olyan új módot talált, mely az emberben lévő alapvető jót megőrzi.”

„A szervátültetés bevezetésével, mely a vérátömlesztéssel kezdődött, az emberiség módot talált arra, hogy önmagát adja, vérét és testét, hogy ezáltal mások élhessenek.”

„Urunk, Jézus Krisztus halála és feltámadása testesíti meg a szeretet legfelső fokát, mely mély értelmet ad a donorszerv felajánlásának, hogy megmentsen egy másik embert. A keresztényeknek Jézus sajátmagának való felajánlása a hivatkozás legfontosabb pontja, és inspiráció arra a szeretetre, mely a szerv felajánlásának hátterében áll. A bőkezű szolidaritás kinyilvánítása annál kifejezőbb egy olyan társadalomban, amely túlságosan haszonelvű lett, és kevésbé érzékeny az önzetlen adásra.”

„A transzplantáció, még egy egyszerű vérátömlesztés is más, mint bármely egyéb műtét. Nem szabad elválasztani a donor önadási aktusától, a szeretettől, amely életet ad. Az orvosoknak mindig tudatában kell lennie ezen munka kifejezett nemességével, hogy valamely különösen fontos dolognak lesz a közvetítője, az önadásé, amelyet egy ember tett – még akkor is, ha halála után -, hogy egy másik ember élhessen. ….A szervátültetések recipienseinek sem szabad elfelejteniük, hogy egy egyedülálló ajándékot kapnak valaki mástól; ajándékot, melyben a donor önmagát adja, oly ajándékot, melyet feltétlenül az emberi és keresztényi szolidaritás igazi formájának kell tekinteni.”

„Végezetül emlékezzünk Jézus szavaira, melyeket az evangelista és orvos Lukács tolmácsolt: „adj és neked is adatik; ráadásként, megszépítve, összegződve, kicsordulva helyeztetik öledbe” (Lk 6:38). Végső ajándékunkat Istentől annak megfelelően kapjuk, hogy milyen igazi és hatásos szeretetet mutattunk embertársainknak.”

Részlet II. János Pál pápa beszédéből, mely 2000. augusztus 29.-én a Transzplantációs Társaság Világkongresszusán hangzott el.

„A transzplantáció hatalmas előrelépést jelent a tudománynak az emberiség felé nyújtott szolgálatában, és napjainkban nem kevés ember a szervátültetésnek köszönheti az életét. A transzplantációs technikák egyre inkább fejlődtek és így az orvostudomány alapvető célját – az emberiség szolgálatát – egyre jobban meg tudták valósítani. Ezért javasoltam az Első Pápai Enciklikában, hogy az élet fenntartásának egyik módja „a szervadás, melyet, ha etikailag megfelelő módon hajtanak végre, az egészség lehetőségét, és magának az életnek a lehetőségét ajánlja a betegek számára, akiknek esetenként nincsen semmi más reményük.” (No. 86.)

„A szervdonáció gyakorlatának területén tett, a fejlődést elősegítő intézkedések ellenére, számos országban az elérhető források jelenleg nem elégségesek az orvosi szükségletek kielégítésére. Ezért szükséges várólisták összeállítása egyértelmű és világos okfejtésű kritériumok alapján. Az erkölcsi kiinduló álláspont megköveteli, hogy az igazság nyilvánvaló elve alapján, az elérhető szervek elosztását, sorrendiségét szabályozó kritériumok semmilyen módon ne lehessenek diszkriminatívak (pl., korra, nemre, rasszra, vallásra, szociális helyzetre alapozottak stb.), vagy haszonelvűek (pl. munka kapacitásra, szociális hasznosságra alapozottak stb.). Ezzel szemben fontos az, hogy annak meghatározása, hogy ki kapjon elsőbbséget egy szerv megkapását illetően, a döntést immunológiai és klinikai faktorok alapján kell meghozni. Bármely más kritérium önhatalmú és szubjektív lenne, nem venné figyelembe minden egyes humán személy belső értékeit, azt az értéket, mely független a külső körülményektől.”

„Bízom benne, hogy a szociális-, oktatási- és politikai vezetők újrafogalmazzák az elköteleződésüket afelé, hogy egy nagylelkűségen és szolidaritáson alapuló kultúrát építsenek ki az emberek között. Fontos, különösen a fiatalok szívében táplálni a testvéri szeretetet, annak mély elfogadását és értékelését, amely a donorrá válás döntésének meghozásához is szükséges.
Isten áldjon és erősítsen meg mindnyájatokat a munkátokban, és vezessen ő az autentikus emberi előrehaladás szolgálatában. Ezt a kívánságot áldásommal erősítem meg.”

Részletek XVI. Benedek pápa beszédéből, amely az “A GIFT FOR LIFE” (ÉLETAJÁNDÉK) Nemzetközi Kongresszus résztvevői számára adott audiencián hangzott el.
A Kongresszust a Pápai Életvédő Akadémia (Pontification Akademie for Life), a Katolikus Orvosok Világszövetsége és az Olasz Nemzeti Transzplantációs Centrum szervezte.
Róma, 2008. november 7.

XVI. Benedek pápa„Az orvostudomány története világosan érzékelteti azt a fejlődést, amelyet a betegek életminőségének területén elértek. A szövet- és szervátültetések az orvostudomány olyan jelentős vívmányai, amelyek sok súlyos, esetenként rendkívül kritikus állapotú betegnek nyújtanak reményt. A szervátültetés technikájának köszönhetően szerte a világon számos olyan összetett esetet találunk, amely során a betegek kritikus szakaszokat éltek túl, és újra élvezhetik az élet örömeit.”

“Mindez nem lett volna lehetséges, ha elkötelezett orvosok és képzett kutatók nem számíthattak volna a szervadományozók nagylelkűségére és önzetlenségére. Sajnálatos módon azonban az átültethető szervek hozzáférhetősége nem elméleti probléma, hanem drámaian gyakorlati. Erről tanúskodnak a hosszú várólisták, ahol a túlélés kizárólagos lehetőségét az objektív igényekhez képest csekély számú felajánlások jelentik.”

„Az életfontosságú szervek adományozásával kifejezett szeretet a jótékonyság olyan igazi bizonyítéka, amely képes túllépni a halálon, hogy az élet mindig győzedelmeskedjék. A szervet kapó betegnek tisztában kell lennie eme gesztus értékével. Olyan ajándékot kap, amely messze túlmutat a gyógyulási szempontokon. Valójában nemcsak egy szervet, hanem a szeretet ajándékát kapja, és ezért ugyanolyan mértékben hálásnak kell lennie a szervfelajánlás és a szabad adományozás kultúrájának erősítése érdekében.”

“Amíg a tudomány nem fedez fel más jellegű eljárásokat és fejlettebb gyógymódokat, a helyes eljárás az, ha a szolidaritás mindenki felé nyitott, senkit sem kizáró kultúráját alkotjuk meg és terjesztjük. A transzplantáció az adományozás olyan formája, amely során minden résztvevőnek maximális erőfeszítést kell hoznia az információadásban és az információ megértésében az emberi lelkiismeret érzékenységének növelése érdekében, különösen ezen a területen, amely oly sok emberi életet közvetlenül befolyásol. Ezért el kell utasítani az előítéleteket és félreértéseket, a széleskörű közönyt és félelmet, és ezek helyett bizonyosságot és garanciákat kell létrehozni, hogy az élet nagyszerű ajándékozásának gondolatát erősítsük a köztudatban. Kívánom, hogy mindannyian folytathassák elkötelezett munkájukat az annak kijáró hozzáértéssel és szakszerűséggel, és Isten segítségéért fohászkodom, hogy támogassa a Kongresszus munkáját. Mindannyiukat áldásomban részesítem.”