Mi is síelünk, 2009

Svájcban kalandtáboroztunk

tackers_logoEgy igazán vidám és mozgalmas hetet tölthetett el hat Trappancs-tag és jómagam Svájcban, Anzére-ben a TACKERS sí- és kalandtáborban. A tábor fő célja a síoktatás, de akiknek a délelőtti esések, esetleg kudarcok kedvét szegték, ők sem unatkoztak, mert a szervezők igazán változatos és érdekes délutáni és esti programokkal színesítették a táborlakók életét.

Az ékszerkészítés főleg a lányok körében volt népszerű. Délutánonként, akinek kedve volt, zászlót festhetett. A sok –sok kis zászlóból a tábor végére egy hatalmas közös zászló készült, amit a záróünnepségen a falu főterén is megszemlélhettek az érdeklődők. Síoktatóink, egyben a délutáni programok szervezői és aktív résztvevői is voltak. Öt jóképű, sármos, szinte az egyetemi padokból a TACKERS-kalandtáborba csöppent fiatal srác – akik lányainkat nem hagyták hidegen-, és két nagyon aranyos, kedves lány. Jó humorukkal, vidámságukkal fokozták a tábor hangulatát, s felejthetetlenné tették számunkra ezt az egy hetet.

Volt lehetőség siklóernyős repülésre, kutyaszánozásra is. Két éjszakába nyúló buliban is része volt a társaságnak. A jelmezbálban Szabina magyar lánynak öltözve igazán méltóképpen képviselte hazánkat. A karaokepartin mi magyarok nem igazán sziporkáztunk, mert sajnos magyar szám nem szerepelt a listán, de azért nagyon jól éreztük magunkat ebben a multikulturális kavalkádban. Együtt buliztak magyarok, angolok, skótok, wales-iek, írek, svájciak, franciák, németek, olaszok, izraeliek, kanadaiak, új-zélandiak.

Az utolsó előtti estén nagy volt a sürgés-forgás az étkezőben. Süteményeket süthettek a táborlakók. Közösen dagasztottunk kenyeret, majd mindenki maga formálhatta meg a harapnivalóját, és egyedül készíthette el saját szája íze szerint a pizzáját is.

Az utolsó napon "síversenyre" került sor, ahol inkább a részvétel, a közös síelés volt a fontos, nem pedig az, hogy ki mennyi idő alatt teljesítette a távot. Együtt síeltek transzplantáltak, testvérek, szülők, önkéntesek, oktatók. A verseny után az igazán kiérdemelt, ínycsiklandó grillételeket jó étvággyal fogyasztotta a kellemesen elfáradt társaság a falu főterén.

Az esti záróünnepségen mindegyik nemzetiség felvonult saját nemzeti lobogójával a színpadra. Mindegyik gyermeknek alkalma nyílt egy rövid bemutatkozásra, táborral kapcsolatos vélemény nyilvánításra. Később a színpadra kerültek a testvérek is, hogy ők se maradjanak ki az éljenzésből.

Az egy hetes tanulást, vidámságot, szórakozást tűzijáték zárta, éjszakába nyúló búcsúzkodás, e-mail címek begyűjtése még az utolsó pillanatokban.

Amilyen mozgalmas, vidám volt a mögöttünk lévő hét, olyan szótlan, lecsillapodott a hazafelé út. Azt hiszem mindannyian szívesen maradtunk volna még. Köszönjük a Transzplantációs Alapítványnak, hogy részünk lehetett ismét valami felejthetetlen jóban.

Kiss Gabriella

Képek a galériában >>

Híreinket a facebookon is követheti


Népszerű kiadványunk


KÖZELGŐ ESEMÉNYEINK