Mi is nyaralunk, 2016

MI IS NYARALUNK - tizenharmadszor

20160702_miis Idén is nyaraltunk a balatonszemesi OTP Hotelben június 25. és július 2. között. Thaler Tamás fotós egy napot velünk töltött a táborban és a MOL Új Európa Alapítvány megbízásából táborunk életét fotózta. Az Új Európa Alapítvány 2007 óta táborunk kiemelt támogatója, és idén, 10 éves jubileumuk alkalmával, ezzel a profi fotósorozattal is kedveskedett nekünk. Köszönjük a Gyermekgyógyító Programnak!

Képek a galériában >>

Még több kép >>


Beszámolók a táborról

Tábori emlék
Gálné Berczeli Ildikó, egy kétszeresen májtranszplantált kisfiú májtranszplantált édesanyja

A tábori életről kezdetben csak szavak jutottak eszembe. Szavak, melyek az összetartozást, a "valahol már találkoztunk" érzését ébresztik fel bennem. Fura érzés, mert sosem jártunk a táborban, mégis mintha beugrottak volna arcok, történések, mintha közétek tartoznánk. Pedig nem is akartam menni…

Féltem, hogy majd mindenki a betegségekről faggat, és lesz majd sok sajnálkozás meg szomorú pillanat. De nem volt. Volt helyette más. Volt rózsaszín szalag, először fejre, lábra kötve, majd a szívemhez…

Szerettem Rózsaszín párduc lenni.
Szerettem, hogy sokat nevettünk, hogy befogadó volt a közösség, hogy összetartottunk.
Tartoztunk valahová. A gyerekek is érezték, hogy tartozni valahová jó. A szalagot szinte mindig viselték.
"Hajrá rózsaszínek"- kiabálta Csanád zöld pólóban, hajában a szalaggal a teraszon, és a cirkuszi produkció előtt. Testvérével kötéltáncost alakítottak. Amikor nagy bátran végigment a piros kötélen, a többi gyerek után, elgondolkoztam. De jó hogy jöttünk! Sokszor az ember gátlásainak, félelmeinek legyőzéséhez pont ez a fajta kihívás kell.

Kell, hogy felnőtt fejjel kiszabaduljunk egy kicsit a mindennapokból, hogy kicsit más csináljunk, hogy merjünk újra gyerekek lenni, és bohóckodni. Korábban eszembe se jutott, hogy otthon egy esernyővel a kezemben egyensúlyozzak egy magasnak cseppet sem mondható földre lerakott kötélen. A férjem se "pacilókázik"(lovacskázás) kantárral a nyakában körbe-körbe szőke, barna lovak társaságában. Tósztot se mondunk minden nap. Pedig nem lenne nehéz rímekbe foglalni a bablevest meg a grízes tésztát. Mondjuk pont ezt a kétféle ételt nem ettük, de ettünk cserébe sok más finomságot. Minden nagyon ízlett. Tetszett a fiúknak a svédasztal, a finom sütemények és a nyüzsgés.

A grillvacsora pedig mindent vitt. Túrós tésztát ettek, csirkemellel, uborkával. Hiába, gyerekgyomor mindent bevesz. Én pedig szerettem kávéért-kakaóért sorbaállni, mert mindig volt ott pár kedves arc, akikkel lehetett kicsit beszélgetni.

A finomságok ledolgozásához pedig ott volt sok sportprogram. Jólesett, hogy része lehettem a röplabdacsapatnak, igaz, van mit gyakorolni még e téren. A fiúknak tetszett a ping-pong, a billiárd, a csocsó, a kenuzás, de legjobban a motorozást élvezték az udvaron. Sajnos az úszás Zsombort nem érdekelte, de talán jövőre. Az akadályversenyen viszont nagyot alakítottak a gyerekeim, túlbuzgó lelkesedéssel dobálták a kukoricacsutkákat, és én is beleugrottam "királylányos" frizurámmal a gumicsizmába. Mindent a csapatért!

Igaz, a "királylányositó" nem volt "rózsaszínes" csapatmunka, de jót tett a lelkemnek. Jó volt látni az anyukákat, akik izgalommal sorakoztak a hotel aulájában, egészen addig, míg meg nem szólalt a zene. Onnantól pár percig csak mi számítottunk. A ruháké és a nőiességé volt a főszerep.

Kicsit szomorúság nekem, hogy a gyerekeim nálam nélkül nem tudtak létezni, de talán jövőre eljutunk a pszichológiai programra, a karaokéra, és Börcsök Enikövel megtanulunk táncolni.

De az Anna & the Barbies koncerten ott voltunk. Felejthetetlen élmény volt, bár Csanád már a műsor elején elaludt, így kicsit nehéz volt tombolni; de nagyon igyekeztem "vállrángatós nő" lenni. Viszont egyáltalán nem volt fáradt a kalandparkos programokhoz. A bobos száguldást önfeledt gyerekkacaj kísérte. -Anya menjünk még egy kört...

A kötélpálya igazi kihívás volt a nagyobbik fiamnak. Nagyon ügyesen, sok bátorítással végigment a pályán. Büszke vagyok rá! Sok jó dolog történt velünk a tábori napokon, sosem unatkoztunk.

Sose gondoltam volna, hogy gyermeki lelkesedéssel fogok lufikat eregetni, és azt sem, hogy mindkét gyerekem teljes erejéből fogja kiabálni, hogy: "Mi is nyaralunk!" Élmény volt az is, hogy N betű lehettem Tajti Tündivel és férjével ebben a rövidke mondatban. Ez a program volt a legjobb csapatépítő szerintem, egyenpólóban, lelkesen próbáltuk megalkotni a MI IS NYARALUNK! mondat betűit. A produkcióban persze "követelmény" volt a nevetés és az integetés. Erre szerintem senkit se kellett biztatni.

A fiúk sok kincset hoztak haza. Gyöngyből készült halacskát, rajzokat, legókat, tésztából készült nyakláncot és sok jó emléket. Az első rácsodálkozást a Balatonra, a hajókra, a gyönyörű motorokra, a finom minyonos fagyira.

Én is sok emléket elraktároztam.

Az első csodás napfelkeltét, a kikötő kora reggeli csendjét, a csillogó víztükröt, melyet megtört pár réce, ezek mind része a csodának, amelyet szeretek.

Köszönöm, hogy veletek lehettem.


MI IS NYARAL(T)UNK!
Dzseni, Bogi, Pistike, Matyi, Szilvike, István, Máté, Levente, Czipi, Kriszta

Hosszú idő elteltével ismét nyaralhattak dializált gyerekek a Transzplantációs Alapítvány jóvoltából Balatonszemesen, az OTP Hotelben. Az Alapítvány felhívására négy gyermek jelentkezett, hogy szívesen táborozna a testvéreikkel együtt. A SE I. sz. Gyermekklinika művese osztályáról mi ketten nővérek (Czipi, Kriszta) vállaltuk, hogy elkísérjük a lurkóinkat. Mindenki, köztük mi is izgatottan vártuk a június 25-e reggelt, hogy elinduljunk. Szerencsére akadtak segítőkész emberek, akik le- illetve hazaszállítottak bennünket, nem kellett a nagy melegben a csomagokkal vonatoznunk. Amikor megérkeztünk, már éppen az Irigy Hónaljmirigy koncertezett, megalapozva ezzel a jó hangulatot. Sok ismerős gyerkőccel és szülővel találkoztunk, akik nagyon megörültek a kis csapatunknak. Ezek után elfoglaltuk a szállást, felfedeztük a helyet és megcsodáltuk a Balatont. A gyerekeket már az első nap elvarázsolta a sok újdonság és a környezet. Nagy nehezen sikerült csak lefektetni őket, mert már tele voltak élményekkel. Szerencsére nagyon jó időnk volt, sikerült fürödni a magyar tengerben, amit a gyerekek nagyon vártak. Pistikénk, mint egy kis halacska, úgy ugrándozott a vízben, nagyon élvezte. Hétfőn hajnalban elindultunk Nagykanizsára, az első dialízisre. Nagyon kedvesen fogadtak minket, kicsit el is kényeztették fiatal betegeinket, gumicukorral várták őket, lesték minden kívánságukat. Addig a táborban maradt testvérek több programon részt tudtak venni. Bogi (Dzseni testvére) elsajátította a héten az úszás alapjait. Nagyon ügyesen úszott már a hét végére. A fiúk is kipróbálták a kenuzást, asztaliteniszeztek, teniszeztek, fociztak. Mikor nem Nagykanizsán voltunk, akkor mindenki megtalálta a számára legmegfelelőbb programot. Kézműveskedtünk, ahol nagyon szép dolgokat alkottunk. Festettek, rajzoltak, ajándékokat gyártottak, szorgos kis kezeikkel. A karaoke estét jó hangulatban töltöttük el, mindenki énekelt, táncolt. Ki mit tud-on is szép létszámmal indultunk, Dzseni, Pisti és István különdíjasak lettek. Bátorságpróbán is részt vettünk, Dzsenink bátor amazonként haladt végig a pályán, bizonyította, hogy nincs előtte akadály, nem egy félős csajszi. Volt még akadályverseny is, ahol a fiúkra lehettünk nagyon büszkék, jól teljesítettek, erősítve a Zöldségek csapatát. A bobozás és a kalandpark is remek elfoglaltság volt, mindenki élvezte. Aztán teltek-múltak a napok, és arra lettünk figyelmesek, hogy szombat van, és csomagolni kell. Szélsebesen eltelt ez az egy hét. Ez idő alatt olyan oldalukat mutatták meg a gyermekeink, amit még mi sem ismertünk. Teljesen kinyíltak, vidámak, felszabadultak voltak. Egy kicsit elfelejthették a gondjaikat, betegségüket háttérbe tudták szorítani.

Köszönjük, hogy csodás egy hetet tölthettünk el együtt, egy életre szóló élménnyel és barátságokkal lettünk gazdagabbak. Reméljük, hogy jövőre is tudunk menni!

Köszönjük, hogy mi is nyaralhattunk!


Idén már MI IS NYARALtUNK!
Jeránek Adrienn és Ákos

Ezen a nyáron Hanna lányunkkal és testvéreivel, Marcival, Rékával közösen a mi családunk is felkerekedett és táborozni mentünk Balatonszemesre. Első alkalommal vettünk részt a Mi is nyaralunk táborban. Korábban nem volt még részünk ilyen fantasztikus nyaralásban. Megszámlálhatatlan élménnyel gazdagodtunk, csodálatos emberekkel és elbűvölő gyermekkel találkoztunk. Nagyon, nagyon köszönjük mindenkinek, aki részt vett abban, hogy ez megtörténhessen. Hálásak vagyunk a tábor szervezőinek és mindenkinek, aki időt és energiát nem kímélve azon dolgozik, hogy transzplantált vagy szervre váró gyermekeink, valamint testvéreik és szüleik is kikapcsolódhattak, feltöltődhettek és valami leírhatatlan élményt kaphattak.

Több oldalra lenne szükségünk, hogy felsoroljuk a táborban elérhető programok sokaságát. Gondban vagyunk, nem is tudjuk, hol kellene kezdeni.

Ugyan mi késve érkeztünk a táborba – így lemaradtunk a tábornyitó összejövetelről –, de nagyon gyorsan segítséget és útmutatást kaptunk a tábor vezetőitől, és az önkéntes segítőktől. Bár kevés résztvevőt ismertünk korábbról, sikerült gyorsan beilleszkednünk, köszönhetően a többiek támogatásának és nyitottságának. Köszönet érte! Mikor otthonról elindultunk, még nem tudtuk, hova is tartunk és kikkel találkozunk majd. Már tudjuk, hogy egy remek helyre és egy új családra leltünk itt. Természetesen minden embernek megvan a maga története, de ezen a helyen mindenkinek egy kicsit hasonló, benne nehéz és rengeteg megpróbáltatással. Talán ezért, nem tudjuk, de itt támogatásra, megerősítésre, és legfőképp megértésre találtunk. És ez megható...

Na de vissza a programokhoz. Lehet, hogy kihagyunk néhányat a felsorolásból, de olyan sok volt belőlük, hogy fejben tartani is nehéz ☺. Az idő és a fizika törvényei miatt nem volt lehetőségünk mindegyiken részt venni, de talán nem is ez a cél, inkább hogy mindenki megtalálja a neki megfelelőt. Délelőttönként gyermekeink részt vettek az úszásoktatáson, teniszeztek, pingpongoztak, valamint elmentek a kézműves foglalkozásokra. Ez idő alatt mi, felnőttek, kipróbálhattuk a Chi-Kung-ot, részt vettünk a családi körön, és ha még belefért, akkor néhány rövid, de intenzív röplabdajátszmára is futotta az erőnkből. Ebéd után többnyire egyedi programok sora fogadott bennünket. Gyermekeink végül a az önálló-megállón, koncerteken, akadályversenyen, bátorságpróbán, motorozáson, és a Ki mit tud-on vettek részt a héten. Mi pedig délutánonként a közös programok mellett táncórákra jártunk, hogy a hét végén másokkal közösen bemutathassuk cha-cha-cha tudásunkat. Felejthetetlen volt továbbá a kalandpark-látogatás, és a bobozás is, ahol a gyermekek egymás után, fáradhatatlanul rótták a köröket.

Szeretnénk megemlíteni a többi program mellett a különböző pszichológiai, illetve mentális wellness foglalkozásokat, ami mind a gyermekeknek, mind a szülőknek sokat segítenek. Nagyszerű, hogy a kikapcsolódást és fejlődést biztosító szabad játék, valamint a sportok elképesztő pozitív hatása mellett jut a lelki oldalra is idő. Gyermekeink, testvéreik és mi szülők is nehéz időszakokon vagyunk túl vagy épp benne, esetleg még előtte. Hisszük, hogy az ép test mellett az ép lélek is gondozásra szorul. Szuper, hogy itt a táborban erre is volt lehetőségünk!

Számunkra kicsit sok, de tényleg nagyszerű programok álltak rendelkezésre a tábor ideje alatt. Idén gyermekeinkkel kezdőként futottunk neki a tábornak, jövőre jobban felkészülünk, hogy mindannyiunk a neki tetsző vagy legalkalmasabb programot választhassa ki. Pihenni majd ráérünk később is.

Hazafelé menet megkérdeztük a gyerekeinket, hogy nekik ezen a héten mi volt a legjobb. Kis gondolkodás után egyszerre vágták rá, hogy a TÁBOR! Egyetlen rossz élményként pedig azt emelték ki, hogy haza kellett jönni. Új barátokra leltek és már most várják a következő találkozást.

Jó érzés része lenni ennek a csapatnak! Látni azt, hogy gyermekeink jó irányba haladhatnak. Felemelő érzés tudni, hogy olyan támogatóik vannak, akik ilyen remek tábort szerveznek nekik és nekünk is. Köszönjük mindenkinek: az alapítványnak, a szervezőknek, a segítőknek, a támogatóknak, és a résztvevő szülőknek is. Külön köszönet még a GYERMEKEINKNEK, a mi hőseinknek is! Találkozzunk itt jövőre is!


Köszönjük mindazoknak, akik a 2016 évi MI IS NYARALUNK tábor sikeréhez hozzájárultak!

Kiemelt támogatóink
MOL Gyermekgyógyító program - Új Európa Alapítvány
Emberi Erőforrások Minisztériuma
Astellas Pharma Kft.

Támogatók
B.Braun Avitum Zrt.
Balatonszemes Önkormányzata
Magyar Nephrológiai Társaság
SANACEA Bt.
Alsónémedi - Jótékonysági bál
SZJA 1 %-át felajánlók
közel 40 festő, grafikus, szobrász, akik műveiket ajánlották fel a tábor javára rendezett jótékonysági aukcióra

Szolgáltatással és eszközzel támogatók
OTP Balatonszemesi Üdülő
Eszterlánc Mesezenekar
Rutkai Bori Banda
Polgár Peti – zenés humorista
Anna and the Barbies
Balatonboglári Kalandpark, Bobpálya
Lajkó Zsuzsa arcfestő
Váci Motoregerek Mészáros Laura szervezésében
LEGO Magyarország Kft.
Messer Hungarogáz Kft.
Party Lufi Service Kft.-Pécs
Dabis Viktor – az eszközök le- és visszafuvarozása

Önkéntes munkával
Böcskei Virág, Börcsök Enikő,,Gallusné Szabó Edit, Görgényi Gyula, Grózli Csaba dr., Gyurkó Alexandra,,Jakab Ivett, Jantek Gyöngyvér, Kelen Kata dr., Lacsni-Deutsch Katalin, Maléth Anikó, Márkus Márta, Molnár Farkas Diána, Nagy Antal, Nagy Anikó, Nagy István, Szabó Attila, Szendi János, Szendi-Káldi Mónika, Tóth József, Tóth Roland, Török Tamás, Tusor Lilla, Várszegi Máté, Vilmányi Csaba dr., Vitányiné Homoki Erika

Köszönjük!

Szalamanov Zsuzsa, táborvezető
Fellner Márta, táborvezető-helyettes

Híreinket a facebookon is követheti

Népszerű kiadványunk