Őszi családi hétvége 2017- 2019.

Őszi Családi Hétvége 2019 ben is, ismét a Mátrában - Parádfürdő, Erzsébet Park Hotel

A fene vigye az utolsó napokat! Ilyenkor már minden más…

A nap sugaraival cirógatva ébreszt és fülünkbe súgja, hogy indulnunk kell. A reggeli szellő is a búcsúzás illatát hozza, a Balaton hullámai pedig ritmusosan integetnek. Az ágy is hamarabb kidob magából (a csudába, de tényleg 😊) jelzi, hogy itt az idő, valóban mennünk kell. OK, ha ez van, akkor nincs mit tenni, gyors pakolás, gyors reggeli, gyorsan eltelő délelőtt, gyors fürdés, gyorsan kihasznált utolsó órák, gyors ebéd és indulunk haza  …  és lelassul minden, kicsit megüresedik a lelkünk, pedig az eltelt 1 hétben csordultig töltődtünk.

De újra fel kell venni a tempót, mint mindig, és hazafelé már azon jár az eszünk, hogy mikor találkozunk újra. Tudjuk, hogy ha csak egy rövidke napra is, de Mogyoródon hamarosan ismét látjuk egymást és lesz alkalmunk újra egy kis beszélgetésre. De sajnos ez is véget ér hamar, túlságosan hamar. Ahogy hazaindulunk, már tudjuk, hogy nem kell sokat várnunk és egy egész hétvégét tölthetünk együtt.

Szóval mindig van egy „utolsó nap”, de egy dolog miatt kell ez az „utolsó nap”! Mert ilyenkor már tudjuk, hogy nemsokára újra találkozunk és az „utolsó napon” már a következő találkozást tervezgetjük! Olyan jó, hogy mindig van mire várni!

Az őszi hétvége olyan, amire nagyon, de nagyon jó várni és készülni.

Eltelt egy hét a tanévből, szerencsére mindenki túlélte és végre elérkezett az idő, hogy elinduljunk Parádra a tanévkezdés „hosszadalmas és fárasztó” első hetét kipihenni. Útközben azon gondolkodtunk, hogy ki lesz ott, ki tud eljönni, kinek lehet más programja.

Bárhová is visz minket a mi Zsuzsánk, mindig olyan mintha otthonról mennénk ... haza.

Általában vannak új arcok is, de úgy gondolom, ebbe a társaságba, családba nem nehéz beilleszkedni.

A péntek délutáni érkezést követően egy kis játék és beszélgetés után (nyilván mi felnőttek játszottunk a gyerekek pedig komolyabbnál komolyabb témákat feldolgozva beszélgetek 😉) már készültünk is a vacsira. A szállodában nagyon jól főznek, kicsik-nagyok, ínyencek és a csak müzlit szeretők is mindig találnak valami fogukra valót. Telehassal a nyári táborról készült videót újranézni nagyon szórakoztató! Igazából ezt a nap bármely szakára ajánlom, akár evés előtt vagyunk, akár már jóllaktunk. Ezután „szigorúan” ámde kedvesen (csakis a mi érdekünkben) Zsuzsanénink fellövi mindenkinek a pizsit, mert másnap túrázunk, és ne nyűgösködjön senki azért, mert keveset aludt. Idén 3 túralehetőségből választhattunk.  Hosszú ill. rövid túra és a Lendvai Anna Emléktúra. Minden elismerésem azoké, akik a hosszú túrát teljesítették, egyszer (ha nagy leszek … ja nem én, hanem a gyerekeim), mi is nekivágunk! De természetesen a rövid túrázók előtt is megemelem a kalapom!

Mi a Lendvai Anna Emléktúrát választottuk és „fölsiklottunk” a Kékes déli sípályáján Fefével, Anna férjével együtt. Nem volt könnyű „siklás” ez sem! Személy szerint én nagyon örülök, hogy részt vettünk ezen és jó volt látni, ahogy az emberek egymás után sorban érnek föl a tetőre és nagyon jó volt látni azt is, hogy Fefe újra teljesítette, amit az Ő Annája elkezdett, és nagyon sok ember szereti és támogatja ebben.

Mindenkire nagyon-nagyon büszke vagyok! Hadd ragadjam itt meg az alkalmat, hogy megdicsérjem az én Pupákomat, mert a mi CsubiLevink érkezett elsőnek a tetőre a transzplantáltak közül!!! Apukája elég gyors tempót diktált neki, de hihetetlen ügyesek voltak. Lucánkat se felejtsük ki, mert azon a lejtőn fölfelé, ahol mi felnőttek már örültünk, hogy visz még a lábunk és a felénél kifulladtunk, Lucának és az ő Gergőjének halaszthatatlanul fontos megbeszélni valójuk volt végig az úton! De megállás nélkül, ja és persze oda-vissza mozogtak. Nem tudom, minek kell előre szaladni fölfelé … és ha már előre szaladt, akkor minek jön vissza lefelé … hogy újra felmehessen. És ezt a túra közben többször!!! Irigylésre méltó teljesítmény ez is! 😃

Ezért úgy gondolom, hogy délután megérdemelten pihenhetett mindenki a szobában, áztathatta magát a wellnessben, vagy hát ööö, hogy is mondjam dobálhatta, lökdöshette a többieket az vízbe az élménymedencében. Nyilván megint a felnőttekről beszélek … gyerekek nem csinálnak ilyet. Dehogyis. Szerintem ekkora létszám még nem volt egyszerre abban az élménymedencében és valószínűleg ennyi víz sem a medence körül! De jó volt nézni őket, mert az látszott, hogy vigyáznak is közben egymásra és felhőtlenül jól érzik magukat.

 Aztán a fürdés után készülődtünk a vacsorára és már megint jött az ismerős: éhes vagyok! van „itthon” valami rágcsa mert nem bírom ki a vacsiig! – című epizód.  Igen, jól gondoljátok, ezt is legtöbbször a férjemtől szoktam hallani! 😉 Persze nyilván a 15-20 perc már végeláthatatlanul hosszú és egyértelmű, hogy tömjük tele magunkat ropival, chipsszel, ami van a táskában.  Naná, hogy megint csakis mi felnőttek 😉, ááá a gyerekek nem is szeretik a rágcsát és soha nem éheznek meg rendes evés előtt!

Vacsora után megint pizsifellövés és egy kiadós alvás …. Ja, NEM!!!  A bowlingpálya. a billiárd- és csocsó asztalok, a bár és a zenész, valahogy csalogatnak és azt érzékeltetik, hogy nem lesz itt alvás. Legalábbis este 8-kor még nem! Meg még 9-kor sem, sőt … na jó, nem számolok egyesével, szóval kb. éjfél - 1 óráig még biztosan nem. Aztán lassacskán mindenki kezdi érezni a túrák, a vacsora és a finom borok hatását és apránként elcsendesedik a szálloda.

Végül megint itt egy utolsó nap, a gyors pakolással, gyors reggelivel, de ez most azért nem zárul le olyan gyorsan, mert a mi örökmozgó Zsuzsanénink mindig kitalál valamit az utolsó napra is!

A libegőzés egy tuti program, pláne ha valaki tériszonyos és fél a magasban! „Annak kifejezettem ajánlom!” 😉  Én az vagyok, eléggé … de persze kíváncsi is, úgyhogy Lucám apró kezeit szorítva felszálltam! 😃  Ültem már libegőn, de huhhh, ez azért magas volt! Viszont gyönyörű és egy idő után már nem is volt olyan ijesztő. (Ez kb a visszaút utolsó métereire volt jellemző! 😃) Na jó nem,  mert tényleg csudijó program volt.

Mindent összevetve ismét egy fárasztó, de élménydús és csodás hétvégét kaptunk.

Köszönjük, Transzplantációs Alapítvány és nem lehet elégszer megköszönni, hogy Te vagy nekünk ZSUZSANÉNI!!!

u.i.: Azért hétfőn ébredés után a combomat egyáltalán csak megmozdítani is erős kihívás volt …. régen éreztem ilyet! Viszont jó hír, hogy valahol még vannak izmaim, mert tudnak fájni!!! De nagyoooon!

Jó ... szerintem a hosszú túra még várat magára! 😉

 

Csubákné Bajnok Heni

Galéria>>

 


 
Őszi családi hétvége 2018.

Szokásos őszi családi hétvégénket immár harmadszor a Mátrában, a parádfürdői Erzsébet Park Hotelban rendeztük. Errefelé annyi a csodálatos kirándulási lehetőség, látnivaló, hogy valószínűleg még jövőre is ide jövünk! Szombaton a csapat egy kisebb része a Kékest mászta meg (30 fő) Papp Zoltán túravezetővel, a nagyobb része (110 fő) a Kisnánai várat látogatta meg Béres Magdi vezetésével, aki már harmadik alkalommal kalauzolja csapatunkat a Mátra legérdekesebb látnivalóihoz. A kisnánai várban 3D filmvetítés mutatta be a vár történetét és a Nánai-Sólymos Vitézek szervezésében zoknicsatát vívtak a "török" és "magyar" csapatok, majd boszorkány-vetélkedőn vett részt néhány bátor hölgy, leányzó. Ebédre kiváló pizzát hoztak a kisnánai PizzaFalóból, amit a vár mellett felállított sátorban ettünk meg, illetve a sok-sok doboz maradékot elvittük, így a késő éjszakáig fennmaradó mulatózók is abból eszegethettek. Vasárnap a Sástói Oxygén Adrenalin Parkban bobozhattak és egyéb bátorságpróbákon vehettek részt a gyerekek. (függőhídon végigmenni, sőt voltak, akik a bungee jumpingot is kipróbálták!)

Képek a galériában

Galéria 1 >>

Galéria 2 >>

 


 

Őszi családi hétvége, 2017. 09.15-17.

Hagyományos őszi családi hétvégénket idén ismét a Mátrában, a parádfürdői Erzsébet Park Hotelben rendeztük meg. A jelentkezők eredetileg 140-en voltak, de a szokásos őszi megbetegedéseknek köszönhetően végül 123-an voltunk. Szív-, vese-, máj-, vese+májátültetett gyerekek, testvéreik, szüleik és orvosaik élvezhették a gyönyörű őszi tájat, a fantasztikus wellness szálloda szolgáltatásait és a remek túrát, melyet két túravezető, két nehézségi fokú útra tervezett és vezetett. A nagy túrát 36-an, a kisebbet 87-en teljesítették. Nagy élmény volt a Galya-kilátóból a panoráma, Mátraszentimrén az Ásványmúzeum és az Egri Vár.

Köszönjük az Astellas Pharma Kft. támogatását!

<<  Galéria 1

 

 


   

NÉPSZERŰ KIADVÁNYUNK

 


Feliratkozás levelezőlistánkra